Museum of Transport / Közlekedési Múzeum

Vasárnap végre sikerült úgy elmennünk a Közlekedési Múzeumba, hogy nyitva is legyen :) Sok régi busz és makett volt kiállítva, de az nem tetszett, hogy nagyon össze voltak zsúfolva. Felmenni is csak egy-két buszba lehetett. Más közlekedési eszköz nem is nagyon volt, egy mai villamos talán (amit itt metronak hívnak). Egy nagy hangár szerűségben van egyébként a múzeum, és bent eléggé gép szag van. 

Lehetett olvasni pár érdekes dolgot, például, hogy miért vonták ki a forgalomból a trolikat és hogy az egyik Harry Potter filmhez a múzeumtól kértek kellékeket. Ezek egy külön kis vitrinben voltak kirakva.

Összességében jó, hogy elmentünk, de szerintem jobban is ki lehetne alakítani a múzeumot. Persze az látszott, hogy elég kevés helyük van, de talán kevesebb busz kiállításával látványosabb, élvezhetőbb lenne.

 


 

Beöltöztünk

Korábban már írtam, hogy kaptunk egy meghívást egy szülinapi buliba, ami beöltözős volt. Lelkesen készültünk is és gondolkoztunk rajta, hogy mik is legyünk. Először bérelni akartunk jelmezt, de amikor felderítő körútra mentünk, rájöttünk, hogy venni sem olyan drága és azt legalább többször is felvehetjük. Persze a boltban a Halloween miatt ezren voltak, és ráadásul csak 1 jelmezt lehetett felpróbálni (ha még egyszer kiálltam volna a sort, biztos lehetett volna másikat is, na de kinek volt ahhoz kedve..). Abból, amit a honlapon előre kinéztem, csak kettőt találtam meg, de végül sikerült jókat választanunk. Szabi seriffnek öltözött,én pedig az Alice Csodaországban-ból a Szívkirálynőnek.

Sikerült elsőként megérkeznünk, a buliba. Elég sokáig csak hatan voltunk, rajtunk kívül mindenki lengyel volt (ez szinte az egész estére igaz volt), így elég sokat beszéltek lengyelül. Később jött még egy srác, aztán az alsóbb szintekről is megjelentek emberek, egyre többen. Ők már nem voltak beöltözve, így én a végén furán is éreztem magam a sok normálisa felöltözött ember között. 

Beszélgettem egy pár emberrel, de volt aki nagyon furcsán beszélt angolul, volt aki nem nagyon tudott, de próbálkozott és olyan is volt, aki 5 perc ismertség után az egész élettörténetét előadta. Végül nem is maradtunk olyan sokáig, 1 körül indultunk haza és sikerült épségben hazabicikliznünk. 

Manchester Museum

Tegnap délután ellátogattunk a Manchester Múzeumba. Nincs messze és már egy ideje terveztük, hogy elmegyünk. A múzeum kisebb, mint amire számítottam, de érdekes volt. 1-től lett volna ingyenes idegen vezetés is, persze mi jóval később értünk oda. A múzeum csak 5-ig van nyitva, azt hittük nem lesz mindenre idő, ezért csak a kiírások egy részét olvastuk el. Végül zárás előtt egy fél órával végeztünk.

Volt itt mindenből egy kicsi, nekem az egyiptomi részleg tetszett a legjobban, ahol volt egy múmia is, de az előtérben található dínó csontváz és az emeleten lévő mammut is jól nézett ki. Voltak még kitömött állatok (ez a rész nekem nem tetszett) és élő állatok is (itt csak békák és hüllők voltak), érmegyűjtemény, meg egy afrikai - japán vegyes rész és egy ideiglenes szibériai kiállítás is. Ott belefutottunk egy magyar családba is.

Vacsoravendégek voltunk

Még múlt hét pénteken találkoztunk Szabolcs barátaival, egy lengyel párral. Nemrég költöztek új albérletbe és áthívtak magukhoz vacsorázni szerdára. Hogy mégse menjünk üres kézzel, ki is próbáltuk a sajt chips receptet, amit pár napja találtam. Nagyon egyszerű megcsinálni, csak reszelt sajtból kell kis halmokat készíteni és tetszés szerint megszórni, amivel csak szeretné az ember. Mi köményt és szezámmagot tettünk a cheddar sajtra. Egy pár perc alatt el is készült, csak a sütőpapírról jött le egy kicsit nehezen még az után is, hogy teljesen kihűlt. A végeredmény nagyon finom lett és nagy sikert is aratott :)

Most is biciklivel mentünk, odafelé menet még nagyon jó idő volt. Hazafelé viszont már úgy esett, mintha dézsából öntenék... Már vettünk esőkabátot és vízálló nadrágot, amit fel lehet venni a rendes nadrág felé. Persze a nadrágot otthon hagytuk, így csak a kabát alatt maradtunk szárazak.

A vacsora egy magyar menünek is elment volna, rántott hús volt krumpli pürével és káposzta salátával :) Utána még játszottunk egy pár kör Jenga-t is, nálam egyszer sem dőlt el a torony. Jól éreztük magunkat, de nekem másnap is mennem kellett dolgozni, így nem maradtunk sokáig. De a jövő hétre is meghívást kaptunk tőlük egy beöltözős szülinapi bulira :)

Telnek-múlnak a napok

Már eltelt az első teljes hetem a munkában, egyre jobban kezdem megszokni. Ma megkaptam az első fizetésemet is a múlt heti 2 napra :) 

A lábam egyre kevésbé fáj a nap végére, ez annak is köszönhető, hogy most már a futócipőmbe járok dolgozni is. Biciklivel is egyre gyorsabb vagyok, ha a bicikli is úgy akarja. Tegnap az út feléig küzdöttem vele, nem értettem miért ilyen nehéz tekerni, miután rájöttem, hogy az első kerekem szinte teljesen leeresztett. Így is sikerült időben beérnem, de sokkal lassabban tudtam haladni, mint normál esetben.

Minden nap egyre több magyart fedezek fel, az egyik nap magammal együtt 9 embert számoltam. Ebédelni is velük ebédeltem az elmúlt napokban. 

A lengyelek vagy azt hiszik, hogy lengyel vagyok, vagy nem tudnak angolul, de lengyelül próbálnak meg velem kommunikálni. Egy lány van, akivel angolul szoktam beszélni, ő fordítja le azt is, amit lengyelül mondanak nekem.

Egy páran már megismernek, tudják a nevem is és beszélgetni is szoktam velük. Kezdek beilleszkedni :)

Az első napok

Tegnap elkezdtem dolgozni egy női ruházati webáruház raktárában. Biciklivel kb 20 perc alatt oda lehet érni, úgyhogy nincs mesze. A munka nem olyan vészes, eddig mindkét nap a megrendeléseket raktam össze. 4 emeleten vannak a ruhák és lista alapján meg kell keresni az adott szinten, soron és polcon lévő termékeket.

A reggeli műszakban dolgozom, reggel 6-tól fél 3-ig. A korán kelés miatt egy kicsit féltem, hogy hogy fogom bírni a napot, de eddig még nem volt gond, csak a nap végére kezdtem el álmos lenni. Viszont a talpam nagyon fáj, mire hazaérek, remélem hozzá fogok majd szokni a későbbiekben az egész napos mászkáláshoz. 

Eddig mindenki rendes volt. Nagyon sok lengyel dolgozik itt (öten kezdtünk most egyszerre, abból egyedül én nem voltam lengyel), többet hallani lengyel szót, mint angolt. De magyarok is vannak egy páran. Egyelőre ennyi tapasztalatom van, túl sokáig azért nem szeretnék itt maradni, de egyébként nincs vele semmi baj.

Kezdetek a munka terén

Tegnap voltam interjún egy ügynökségnél, ami nem is interjú volt, hanem inkább csak megjelenés. Most már megérkezett az eső is, így tegnap is jól eláztam, mire odaértünk, mindenképp be kell szereznem egy esőkabátot.

Miután megérkeztem, kérdeztek 1-2 dolgot, lemásolták az útlevelemet és megkaptam a tesztlapot és a kitöltendő adatlapokat, hogy vigyem haza, töltsem ki otthon és másnap vigyem el magammal a bemutatás féleségre. A tesztben elég vicces kérdések is voltak, pl ha 7 sor magasan vannak a dobozok a raklapon és összesen 14 sor lehet, hány sort lehet még feltenni, szóval alap matematikai műveletekkel és egy kis józan paraszti ésszel megoldható volt. Az adatlapon volt egy pár tipikus interjú kérdés is, amiket utálok. pl jellemezd magad egy mondatban és hol látod magad egy év múlva... Hát ezekre írtam valamit, de ezt a részt nem igazán veszik komolyan.

Ma pedig elmentem a raktárba, ahol dolgozni kellene. Elég sokan voltunk és volt egy másik magyar lány is, ő elég hamar mellém csapódott. Körbevezettek minket a raktárban, megnéztünk még egy power point-t és egy pár videót, közben pedig ki kellett tölteni még egy tesztlapot, amin olyan kérdések voltak, amik a látottak/hallottak között megtalálható volt. Biztos, ami biztos, a végén meg is lehet kérdezni azokat a válaszokat, amiket nem tudtál és a melletted ülővel is meg lehet beszélni a kérdéseket.

A héten kitalálják, hogy melyik műszakba hány ember kell és milyen területre, aztán majd hívnak. Ha minden jól megy, akkor jövőhéten már kezdhetek. A munka elsőnek pont jó lenne, egy női webáruház raktárában kell összeválogatni a megrendeléseket, csomagolni és hasonlók. Nem ez lesz álmaim munkahelye, de amíg nem találok jobbat, teljesen megfelel.

Bolyongás a Philips Park felé

Úgy alakult, hogy hétfőn tartottuk a hétvégét és egy nagy kirándulást terveztünk erre a napra. Több programot is kinéztünk, de azt, hogy hova is menjünk, nem sikerült előre kitalálnunk. Hétfőn reggel aztán persze esett... Nem is kapkodtuk el a készülődést, végre megkaptam a már jól beígért English Breakfast-met, ami nagyon finom volt :)

Végül úgy döntöttünk, hogy egy múzeummal kezdünk, hogy addig is elmenjenek a felhők. A közlekedési múzeumot választottuk és utána az ehhez "közel" eső Philips Parkot néztük ki délutáni megállónak. A múzeum nyitva tartását persze nem néztük meg, csak azt hogy hol van. Így amikor odaértünk, akkor szembesültünk vele, hogy csak szerdán, szombaton, vasárnap és munkaszüneti napokon van nyitva. Hamar tovább is indultunk a park felé és közben már a nap is kezdett kisütni.

Az út elég hosszúra sikeredett, sokszor meg kellett állnunk megnézni, hogy merre is kellene mennünk, aztán egyszer csak egy erdei ösvényen kellett tovább mennünk. Itt már azért megkérdeztük, hogy jó felé megyünk-e, kaptunk is útbaigazítást. Hirtelen belecsöppentünk az erdőbe, kis patakocskával, nagyon kis hangulatos hely volt. Rajtunk kívül csak kutyákat sétáltattak.

 

Aztán itt következett az, hogy mindig túlmentünk azon a ponton, ahol rá kellett volna kanyarodni a parkhoz vezető útra. Amikor már visszaértünk a városi részhez, újra megkérdeztük merre kell menni, és visszairányítottak az erdő felé. Közben elkezdett esni, de végre megtaláltuk a bicikli utat, ami a parkhoz visz. Csak megint tovább mentünk, mert nem volt valami jól kitáblázva. Minden kereszteződésnél voltak mindenféle táblák, amik jelezték, hogy merre mi található, de a parkot egyik sem írta. A harmadik útbaigazítás után végre megtaláltuk a parkot, de addig már teljesen eláztunk és nyakig sárosak voltunk. Szerencsére ez után már tényleg kisütött a nap és úgy is maradt.

Az esőt leszámítva viszont nagyon szép helyeken mentünk, meg se mondta volna róla az ember, hogy még mindig a városban vagyunk. A park nem volt valami nagy szám, ott is jellemző volt, hogy semmi nem volt rendesen kitáblázva és az útbaigazító térképen még az sem volt feltüntetve, hogy "Ön most itt áll". De legalább sok mókus volt és még egy nyuszit is láttunk :) 

Hamar ott is hagytuk és elindultunk hazafelé, mert egy pár órája már úton voltunk. Az esőt leszámítva a táj miatt megérte elmenni. A park miatt nem, oda nem fogunk többet vissza menni.

Este még elmentünk hamburgerezni Byron nevű helyre, ami szintén nem bizonyult jó választásnak. Az én hamburgeremmel nem volt baj, finom volt, de nem mondtam volna rá azt, hogy nem ettem még jobbat. De a Szabi húsát és zsemléjét megégették egy kicsit, ami elég erősen rontotta a véleményünket. Kénytelenek voltunk a Brewdog Pub-ba is benézni hazafelé, csak, hogy jó élménnyel zárjuk a napot :)

Salford Quays és Media City

Vasárnap délután egyedül voltam itthon, és mivel megint szép idő volt, nem volt kedvem a lakásban ülni. El is mentem biciklizni, Salford Queys-t céloztam meg uticélként. Szabolcs korábban ott lakott, így ez már ismerős terepnek számított. Pár utcával arrébb le lehet menni a folyópartra, ahol kiépített gyalogos/bicikli út van, azon szépen végig gurultam. Erre kis kerülővel lehet odajutni, de így nem kellett autókra figyelni és gyalogos sem sok volt. 

Tettem egy kört a környéken és kicsit megpihentem a Media Citynél. Itt vannak a BBC épületei és fel is fedeztem egy kiírást, miszerint be is lehet menni és körbevezetnek a BBC-ben. Persze ez fizetős, de azért felvettem a programtervek listájára :) 

Átmentem még a folyó túloldalára is, gondoltam a United Stadiont is megnézem közelebbről, de már nagyon fújt a szél, így elindultam hazafelé és csak távolról néztem meg a stadiont. Most már érezni lehetett az őszi időjárást, hiába sütött szépen a nap, kellett a kabát és a sál.

Media City

A távolban ott a Stadion

        

Úton hazafelé

Ordsall Park

Majdnem minden nap elmegyünk edzeni a közeli parkba. Odafelé futva megyünk, ott pedig én a kardió és egyéb gépek felé veszem az irányt, Szabi pedig a fiús oldalon marad, ahol mindenféle korlát meg bordásfal van és fegyencedzéses gyakorlatokat lehet végezni. Azért egy kicsit én is átszoktam menni a bordásfalhoz, hogy lábemeléseket is csináljak.

Ugyanabból a géptípusból több darab is van (kivétel a lépegető gép), így nem kell arra várni, hogy a kiszemelt gép felszabaduljon. Hogy melyiknek mi a pontos neve, arról fogalmam sincs :) Olyan nagy tömeg nem szokott lenni, minden nap találkozunk valakivel, de nincs minden elfoglalva. És aki ott van, az biztos, hogy bevándorló.

A parkban van játszótér és több focipálya is az edzős részen kívül. Ma, amikor odaértem, még éppen nem volt ott senki, gyorsan csináltam is egy pár fényképet.

 

 

Jó kis park ez, már mókussal is találkoztunk :) Amíg az időjárás engedi, el fogunk járni ide.

Heaton Park

Csütörtökön nagyon szép idő volt és mivel már a biciklim is megjött és Szabolcsnak is szabadnapja volt, gondoltuk elkirándulunk valahova. Korábban már kinéztünk 1-2 helyet, hogy hova szeretnénk majd elmenni, szabadtéri eddig a Heaton Park volt. Ilyen jó időben nem akartunk múzeumba menni, így ide bicikliztünk el. Útközben néha meg-meg álltunk megnézni, hogy merre kell menni. Egyszer azt is hittem, hogy eltévedtünk, de végül is kiderült, hogy jó irányba megyünk, csak nem azon az úton, amit én kinéztem. Elég hosszú volt az út és sokat mentünk emelkedőn felfelé. Aztán csak megtaláltuk a parkot :)

Ez a város legnagyobb parkja, és itt található Manchester legmagasabb pontja is, egy kis kápolnát építettek oda (a tábla szerint ez egy templom, de inkább kápolnának néz ki). Van itt tó, golf pálya, állatok (őket sajnos már nem láttuk, mert későn értünk oda), voltak vadregényes részei, ami olyan volt, mintha erdőben lettünk volna, volt egy rész, ami lovaknak volt elkerítve. Itt próbáltunk pónit simogatni, de nem volt túl barátkozós.

Körbebicikliztük a parkot, meg-meg álltunk gyönyörködni hol a tájban, hol a ludakban, lovakban vagy csak megcsodáltunk egy ütést a golfpálya mellől :) A park egy részén még egy patakocska is folyik, a kápolnától pedig szép kilátás nyílt a városra.

Mivel elég későn értünk a parkba, nem tudtunk annyi időt eltölteni ott, mint amennyit lehetett volna. Mindenképp vissza fogunk még menni, lehetőleg délelőtt, hogy az állatokat is lássuk. Most elég kevés ember lézengett csak, de gondolom azért, mert hétköznap délután voltunk.

A hazafelé vezető út sokkal kellemesebb volt, nagy részt csak gurulni kellett lefelé :) 

Ami nagyon szimpatikus az angolokban, hogy sose dudálnak le az útról. A biciklis és gyalogos közlekedést elég szabadon értelmezik és ha akkor mész át, amikor a gyalogosoknak piros van, akkor sem dudálnak vagy anyáznak, hanem szépen megállnak és megvárják amíg átmész. A dugóban sem borulnak ki, ha valaki beragad a kereszteződésbe, nyugodtan várnak, amíg tovább lehet haladni.

                         
                         

Castlefield

Tőlünk egy pár perces sétára van a Castlefield nevezetű nagyon szép városrész. Véletlenül mentünk arra, mert le akartuk rövidíteni az utat a város felé. Először egy étterembe futottunk bele, ami nagyon hangulatos, a terasza a csatornára néz és még egy szökőkút is van rajta. Nagyon jól nézett ki, egyszer be fogunk ülni oda. A csatorna szépen rendben van tartva, a szélén kis hajóféleségek voltak kikötve, amik úgy néztek ki, mintha laknának is benne. Odafelé a csatorna mellett mentünk tovább, visszafelé azonban hamarabb arra vettük az irányt és így láttuk is a római kori erőd falát és átmentünk a gyaloghídon is.

Castlefield egy védett terület, a római korban itt helyezkedett el a Mamucium vagy Mancunium nevű erőd, amiről a város a nevét kapta. Itt volt a vége a Bridgewater Canal-nak, ami a világ első ipari csatornája volt 1764-ben, itt nyílt meg az első csatornához tartozó raktár 1779-ben, és itt volt a végállomása az első vasútvonalnak is, ami utasokat is szállított.

 
 

Utazás, megérkezés és a kezdetek

A pár hónapos várakozás után eljött végre a nagy utazás ideje. És ez azt is jelentette, hogy be kellett pakolnom 20+10 kg-ba a cuccaimat, ami nagyon nehéz volt. Amikor eldöntöttem, hogy tényleg elköltözöm Angliába, akkor már fejben elkezdtem csomagolni. De abba nem gondoltam bele, hogy milyen kevés is lesz ez a 30 kg. A konyhai felszereléseimnek búcsút kellett intenem egy időre és jó pár ruhadarabnak is.

A bőröndöm első körben 23,5 kg volt, de átcsoportosítottunk, selejteztünk és már lemenet 20 kg alá, amikor még hiányzott belőle a 1 kg kolbász, azt pedig nem hagyhattuk itthon. Közben a mérlegünk megadta magát, így csak érzésre tudtuk, hogy kb 20. Végül 19,9 kg lett :) És egy rossz szavam sincs a légitársaságra, mert a kézi poggyászom több volt mint 10 kg + volt még egy táskám, ami szerintem szintén nehezebb volt, mint lehetett volna. És mindezekért egy szót sem szóltak, nem is figyelte senki. Igaz, hogy a tipikus batyus nem idén barnultakhoz képest mi még semmik sem voltunk (persze, hogy olyanok is voltak).

A repülő út egész jól telt, még az átvilágító kapunál az előttem lévő besípolt, aki még utána is besípolt és fizikai vizsgálatra is elvitték, ez egy kicsit lassította a sort, de legalább nálam nem csipogott. A gépen találtunk két helyet egymás mellett és az egyik még ablak mellett is volt. Végül a 3. ember is átült a másik oldalra, így a mi oldalunkon egyedül maradtunk.De a felszállás előtt Szabolcsot átültették, mert hogy nem abba a részbe szól a jegye és meg van határozva, hogy hány embernek kell elől, középen és hátul ülnie. ezzel csak az volt a gond, hogy mindenki össze-vissza ült (a mi random kiosztott helyünket például már elfoglalta más, amikor odaértünk) és hely is volt, így miután Szabit elültették én egyedül ültem a sorban. Na mindegy, csak a fel és leszállásnál nem tudtunk együtt ülni. Viszonylag tiszta volt az idő, egész sok mindent lehetett látni. Utólag már bánom, hogy itt nem készítettem képeket.

Elég nagy váltás volt a leszállás, fent még sütött a nap, utána vastag felhő réteg, lent pedig esett az eső.

A rövid vonatozás után (először rossz vonatra szálltunk fel, de még jó, hogy pánikolós vagy és kb 5x megkérdeztem, hogy, de biztos, hogy ez a jó vonat?? Így még időben kiderült, hogy nem) még kb 1 órát sétáltunk. Persze normál tempóban és csomagok nélkül valamivel rövidebb lett volna, de így elég lassan haladtunk miattam és nagyon fáradt voltam, amikor megérkeztünk.

A lakás nagyon szép, modern és mindenhol világos padlószőnyeg van (kivétel a fürdőben és a konyhai részen), de még a lépcsőházban is végig ugyanaz a világos szőnyeg van faltól-falig. Nem is értem, hogy miért nem tiszta kosz az egész, de nem az.

Van egy hong kong-i lakótársunk, aki csak akkor jön ki a szobájából, ha nagyon muszáj, beszélni se sokat beszél (csak ha mi szólunk hozzá), szóval nem lesz vele baj. A szülei a főbérlők, velük is találkoztunk valamelyik nap, eddig aranyosak voltak. A kezdeti nehézségeket (pl., hogy nem tudták, mi a bejárati ajtó kódja és hogy nem volt tükör az egész lakásban) is sikerült megoldani.

Az érkezést követő napon kértem időpontot NI number ügyintézéséhez is telefonon. Nagyon izgultam, sokat visszakérdeztem, de azért csak sikerült. Tegnap kellett személyesen is megjelennem a kérelem miatt. Egyedül mentem, biciklivel. Az útvonal tervező szerint 18 perc az út, de hát ezt nem az én tempómhoz szabták. Majdnem 50 perc volt, mire odaértem, mert csak a járdán mertem közlekedni és ahol sok volt a gyalogos, ott inkább csak toltam a biciklit. Visszafelé már lemerészkedtem az útra is :) De amikor egy emeletes busz ért mögém, inkább gyorsan felmentem a járdára, mert elég frusztráló volt. Pont odaértem az időpontomra, így várnom sem kellett, egyből hívtak. Az ügyintéző nagyon érthetően beszélt, mindent értettem, kivétel, amikor a magyar adókártyámat kérte, mert azt félig magyarul félig angolul ado-carad-nak mondta és ezt nem tudtam hova tenni :) Csak akkor jöttem rá, mit szeretne, amikor a Hungarian-t is hozzá tette.

Eddig nagyon jó az idő, csak egy délelőtt esett napközben, azóta is minden nap süt a nap és eső is csak este vagy éjszaka esik, szóval egy szavam se lehet :) Sokat sétáltunk, amíg nem jött meg a biciklim, mindenhova gyalog mentünk. 1-2 megállókat kellett volna tömegközlekedni, annyiért pedig nem éri meg megvenni a jegyet. Plusz rá is értünk. Az első pár napban boltokat jártunk, be kellett szerezni a lakáshoz 1-2 dolgot és persze mindent máshol lehetett megvenni. Vagy elfelejtettünk valamit és másnak visszamentünk érte. Úgyhogy a boltba már egyedül is el tudok menni és felfedeztünk már a közelben 1-2 szép városrészt, a közeli parkba pedig járunk edzeni is és persze a Brewdog Pub-ot sem hagyhattuk ki (ezekről majd később írok és képeket is teszek fel).

Bevezetés

2014. Szeptember 25-én költöztem Angliába, Manchesterbe. Az itt szerzett tapasztalataimról, élményeimről és kirándulásokról fog szólni ez a blog, remélhetőleg sok sok képpel és bejegyzéssel, hogy a családom és az ismerőseim is követni tudják a kinti életemet :)