Nyaralás - Hajókirándulás

Vasárnap mentünk hajókirándulásra és ez volt a legeslegjobb nap az egész nyaralás alatt. Már nem emlékszem pontosan hánykor indultunk, de nagyon korán és kb két óra volt, mire a kikötőhöz értünk busszal. Odafelé sikerült egy kicsit aludni is. Borúsan indult a reggel, kicsit aggódtam is, hogy fázni fogok, és hogy esni fog, egy hajó kirándulásnál elég nagy hátrány lett volna az egész napos eső. A hajón több nemzetiségű csoport is volt, a görögre emlékszem még a magyaron kívül.

Szép lassan csak kezdett azért jobb idő lenni és amikor már kezdett kissé monotonná válni a hajókázás, akkor nekiálltak mindenkit kiterelni a hajó hátuljáról, a székeket elpakolták és kezdődhetett a tánc. Próbáltak görög táncokat tanítani, nagyon jófej volt a kapitány, aki magyarul is beszélt egész sokat. Végül egy nagy Metaxás üveggel járt körbe és amikor úgy gondolta, hogy megérdemeljük, akkor mindenki kapott belőle egy kicsit. Elég nehéz dolgunk volt, pont akkor himbálózott legjobban a hajó, amikor mi ugrabugráltunk, de nagyon jól éreztük magunkat.

A nagy táncolásban majdnem meg is érkeztünk Skopelosra, ezen a szigeten forgatták a Mamma mia című filmet. Először a sziget fővárosában kötöttünk ki és itt csavarogtunk egy kicsit. Itt van aza templom, ahol a film végén az esküvős jelenet volt. A városban tipikus görög utcák voltak, minden fehér és kék, szűk kis utcákkal. Szerencsére most már a nap is kisütött. Sajnos kicsit kevés volt az idő, elsétálgattam volna még egy kicsit itt. De mentünk tovább, és amiért rossz idővel indultunk, ezért a kapitány még egy strandot beiktatott a programba.

A következő strandon nagyon rövid időre álltunk meg, 30-45 percre. De itt nagyon szép volt a víz, gyorsan fürödtünk egyet, ettünk egy fagyit és már le is telt az idő. Ezután még egy standon megálltunk, itt kicsit hosszabb volt az idő, de már nem sokat fürödtünk.

Hazafelé kicsit összebarátkoztunk a kapitánnyal és láttunk delfineket is :) Egy pár percig kísérték a hajót. A delfinek után végignéztük a naplementét, ami gyönyörű volt. Jött még egy kis táncolás és már vissza is értünk a kikötőbe.

Nyaralás - a többi nap

Sajnos túl sokáig halogattam a nyaralás leírását, már nem teljesen emlékszem, hogy mi melyik nap történt. A Meteorák utáni napon nagyrészt csak strandoltunk. Még előző este láttuk, hogy a hegyoldalon, a messzi távolban ég az erdő. A görögök nem siették el a tűzoltást, csak reggel kezdtek neki. Helikopterekkel oltatottak és a vizet a tengerből merték ki, nem is messze onnan, ahol mi fürödtünk, látványos is volt. 

Egyik nap jó nagy hullámok voltak, jókat lehetett ugrálni a vízben. Szabi és egy másik srác rákapott a búvárkodásra (mert a parthoz közel már nem nagyon lehetett szép kagylókat találni), Szabi is vett búvárszemüveget és beljebb mentek, ahol mélyebb a víz. Egész sok nagy kagylót összeszedtek. Én nem nagyon mertem búvárkodni, de egyik délután elsétáltunk Platamonasig, mert arrafelé voltak kevésbé zsúfolt részek is, ahol több kagylót lehetett találni. Errefelé egyre kövesebb volt a part, a végén már nagyon nehezen lehetett haladni, mert papucsban nem volt jó menni, a nélkül pedig törték a lábunkat a kövek.

Péntek reggel volt egy piac is, korán keltünk és szépen elsétáltunk. A bazáros részén nem sok időt töltöttünk, nem sok érdekes volt, viszont a kajás része annál jobb volt. Volt ott mindenféle jó, házi bor és cipuró (itt jól bevásároltunk), kimérős fűszerek, mindenféle ízesítésű olívabogyó, zöldségek gyümölcsök. egy kis bódénál letelepedtünk reggelizni, még akkor izzították be a grillt, de megérte várni, nagyon finom szuvlakis szendvicset vettünk.

Egy párszor elmentünk étterembe is vacsorázni, kétszer ugyanoda, az nagyon jó hely volt. Direkt volt minden nemféle nemzetiségű pincér, így mi is egy magyar pincért kaptunk. Így meg tudtuk kérdezni, hogy mit ajánl, nagyon finom halakat és tengeri herkentyűket ettünk. Utolsó este egy pizzázóba mentünk, na az nekem nem igazán jött be. Közben pedig készülőben volt a vihar, hatalmas nagy szél volt, le kellett húzni műanyag ponyvákat, hogy ne fúljon minden el a szél a teraszon.

Egyik este elmentünk Platamonasba bulizni, előtte pedig az egyik teraszon melegítettünk. A görögöknek nem nagyon tetszett, hogy magyar dalokat énekelünk, de aztán csak elindultunk és átsétáltunk, ahol nem igazán volt valami nagy éjszakai élet. Bementünk egy helyre, de hamar meguntuk és egy páran hazamentünk, de már taxival.

Ez most elég összevisszára sikeredett, de a kirándulásokról még külön mesélek.

Meteorák

Rögtön másnap kirándulással indítottunk a Meteorákhoz. Kb 6-kor indultunk, szóval nem aludhattunk valami sokáig, de megérte. Kb 2 órát buszoztunk, aztán először egy kis ikonkészítő műhelybe látogattunk el, ahol egy nő gyorsan elhadarta, hogy készülnek az ikonok és rátért milyen kedvezményeket kap a csoport a boltban. Aranyos volt egyébként, mert görög létére magyarul mondott mindent. Ez egyébként nagyon szimpatikus volt, a legtöbb helyen Nei Poriban is beszéltek egy pár szót vagy mondatot magyarul. Mi pedig tanultunk egy kicsit görögül mielőtt mentünk, úgyhogy egész sokat használtuk a görög/magyar keverék nyelvet. A boltban nem nagyon vettünk semmit, csak egy pár képeslapot és Szabi lealkudott kb negyedére valami vázát az egyik srácnak.

Miután innen tovább indultunk már nagyon szép volt a kilátás. Nagyon jól néznek ki ezek a magas sziklák a tetején a kolostorokkal. Egyszerűen hihetetlen, hogy tudták őket oda felépíteni. Először még csak egy kis pihenőnél álltunk meg, ahol lehetett nézelődni, sziklára mászni. Ez után pedig bementünk az egyik kolostorba. Ide csak hosszú szoknyában, férfiaknak pedig hosszú nadrágban lehet bemenni. Nekem még akkor nem lett meg a bőröndöm, így rövidnadrágban voltam és Szabitól kölcsönöztem egy pólót, A bejáratnál pedig adtak nagy kendőket, amit meg lehetett kötni hosszú szoknyának. (Mondanom sem kell, nagyon "jól" néztem ki ebben a szerelésben. Bent volt egy kis idegen vezetés, utána pedig lehetett bóklászni kb egy órát, ami még sok is volt, mert nem volt túl sok látnivaló. 

Ezt követően még átmentünk egy másik, apácák által lakott kolostorba, ide már nem mindenki ment be. Én úgy voltam vele, ha már ott vagyok, bemegyek. Itt már szigorúbbak voltak az apácák, a másik helyen csak egy szerzetest láttunk a kertben, itt viszont több apáca is tartotta a frontot és őrizte a rendet. Itt nem is időztünk valami sok időt, kisebb is volt, mint az előző, viszont itt volt virágos és fűszernövénykert is.

Ezt követően még ebédeltünk és mentünk is vissza Nei Poriba. Útközbe leadták a bőröndömet az utazási irodánál, így után végre átöltözhettem. 

Azt terveztük, hogy egy kis fürdést követően átsétálunk Platamonasba, a következő településre. Ebből az lett, hogy fürödtünk egyet és nagy nehezen elindultunk, de kb csak félútig jutottunk. Ott még beültünk egy helyre, Szabi pedig próbált ouzot alkudozni. Az árból nem nagyon akartak engedni, de végül kaptunk az innivalók mellé egy kis ingyen kaját. Voltak kis halak valamiféle panírban, azok nagyon finomak voltak.

Amíg a másik lánnyal elmentünk a mosdóba, Szabi és egy pár másik srác elindultak szuvenír boltba, amiből az lett, hogy eltűntek (később beléjük botlottunk a parton, ők közben fürödtek egy párat), így nélkülük indultunk vissza a szállásra. Nem siettünk, közben meg-meg álltunk léghokizni, vagy meginni valamit és végül gondoltunk sétálunk még egyet a parton, és épp ott sikerült a partra menni, ahol Szabiék is voltak. Jó hosszú nap volt, egyikünket sem kellett altatni. :)

Nyaralás 1. - Utazás és az első nap

A gépünk este 23.45-kor indult, én már nagyon türelmetlen  voltam, alig vártam, hogy indulhassunk a reptérre. Ez volt az utolsó járat a terminálról,  így gyorsan átjutottunk az átvilágításon,  nem volt sor.  Sajnos a boltok is már bezártak, így nem lehetett nézelődéssel eltölteni az időt. Nagyon sok kisgyerekes család is ezzel a géppel utazott és a gyerekeknek még este 11-kor is volt erejük körbe-körbe szaladgálni és kiabálni. Szóval nem nagyon lehetett pihenni.

A gép késve indult egy kicsit, de ezen kívül teljesen jó volt. Kényelmes volt, finom volt a kaja, és még filmet is lehetett nézni. Aludni sajnos nem nagyon tudtunk. Istanbulban szálltunk át, itt körbe néztünk egy kicsit a reptéren de nagyon sok ember volt és minden nagyon drága volt. Szerencsére nem kellett sokat várni és indulhattunk tovább Thessalonikibe. Ez csak egy órás út volt, ami el is telt az evéssel (nekem még sietnem is kellett, hogy befejezzem,  mert márt jöttek is összeszedni a tálcákat). Thessalonikibe gyorsan átmentünk az ellenőrzésen, mert rajtunk kívül  nem sok embernek volt még EU-S útlevele azon a járaton. Szabi bőröndje kb 5 perc alatt meglett, az enyém pedig csak nem akart előkerülni... Kb egy órát vártunk, addig tartott amíg befejezték a bőröndök kipakolását, de az enyém csak nem lett meg.... Itt én már teljesen kétségbe estem, Szabi pedig elkezdett intézkedni. Kiderült, hogy valószínűleg Istanbulban maradt, majd a következő  járattal eljön,  de amint van valami hír hívni fognak, vagy este hívjam én őket.. Persze nem hívtak és a telefont se vették fel... de másnap délután megérkezett a csomagom Nei Poriba.  Addig nem volt semmi váltóruhám,  úgyhogy vettünk egy bikinit és kölcsöztem egy pólót  Szabitól.  De azért  nem volt túl kellemes ez a másfélnap, főleg úgy, hogy nem tudtam elérni az árukezelő céget.

Miután tovább indultunk a reptérről még tettünk egy pár órás sétát Thessalonikiben.  Sajnos utólag derült ki, hogy nem jó a memóriakártya a fényképezőgépünkben, így erről a napról nincsenek képeink. Itt kicsit nehezen viseltük a meleget, sok volt a 15 fok után. De ezen kívül szép volt, itt nem vlt sok túrista. Kb 5 körül érkeztünk  meg Nei Poriba a szállásunkhoz. Csatlakoztunk a többiekhez, de sok mindent ezen a napon már nem csináltunk. Csak fürödtünk, ettünk, aztán én hamar lefeküdtem aludni. Másnap korán keltünk, mert mentünk a Meteorákhoz kirándulni.

Hurrá nyaralunk! :)

Január óta várunk erre a napra, akkor foglaltuk le a nyaralást. Nagyon készültünk rá, én már bepakoltam a fél házat is. És már csak egy pár óra és indulhatunk! :) Egy hétig elfelejthetjük az esőt és a 15 fokos angol nyarat! 

Vigyázz Nei Pori, jövünk!! :) :) :)

We love Manchester 10K

Már régóta szemezgettem egy hosszabb távú futóversennyel, de végül sosem volt bátorságom benevezni. Mindig csak vágyakozva nézegettem más futós képeit, hogy milyen jó lenne, ha én is elmennék egyre. Végül csak rávettem magam és egyáltalán nem bántam meg, nagyon élveztem! :)

Sajnos felkészülni nem tudtam annyira, mint szerettem volna, nem jutottam el elégszer futni és 10 km-t is csak egyszer futottam a versen előtt.Az elmúlt egy hónapban nem is ettem éppen a legrendesebben és azért féltem, hogy hogy fogom bírni. Sajnos Szabi nem tudott velem jönni, így egyedül indultam el. Persze biciklivel félútig jutottam, utána csak kavarogtam, így inkább átszálltam a biztos villamosra. Most pont felújítják a villamosvonalat, így mindenképp be kellett volna bicikliznem a belvárosba. Mindenesetre villamossal extra időben ott voltam. Sokat gondolkozta, miben is kéne futni, mert az idő nem volt éppen a legjobb. Volt nálam hosszú és rövid ujjú is, végül a hosszú mellett döntöttem. Aztán amikor elindultunk, persze kisütött a nap, de a végén meg elkezdett esni az eső, szóval egyik sem lett volna tökéletes választás. 

Még sosem voltam ilyen versenyen, fogalmam se volt, hova kéne pozicionálnom magam. Csak egy jelző volt, volt egy ember, aki pontosan egy óra alatt futja le a 10 km-t, ő kapott egy nagy jelző rudat és az alapján próbáltam belőni magam, inkább a mezőny vége felé. Utólag állhattam volna egy kicsit előrébb is, mert az első pár km alatt elég sok embert kellett kerülgetni. Voltak akik már az első kilométereknél megálltak sétálni. De mindig jó érzés volt, amikor leelőztem egy-egy embert :) De voltak nagyon elvetemült emberek. Volt, aki babakocsit tolva futott és nem egy olyan is, aki jelmezben futott.

Végül sokkal jobban bírtam, mint számítottam, pedig szintkülönbség is volt az útvonalon. Nem is volt szenvedős része, a végén kezdtem inkább egy kicsit unni. Félúton volt frissítés, de akkor nem sokat ittam. Egy darabig cipeltem magammal az üveget, mert sajnáltam majdnem fél kiter vizet kidobni, de aztán csak letettem. a végén pedig már elfogyott a frissíts, mire beértem. Pedig utánam azért még sokan voltak, szóval ez a része nem volt éppen a legjobban megszervezve....

A leggyorsabb emberek 30 perc alatt futották le a 10 km-t! Számomra ez teljesen felfoghatatlan (persze, lehet hogy ez a normális, de nekem nagyon meglepő volt).

Az én időm 1 óra 2 perc lett, meg lehetett volna az egy óra is, mert maradt még bennem bőven erő. csak az elején nem mertem annyira gyorsan kezdeni. De majd legközelebb! Mindenesetre nagyon büszke vagyok magamra :) 

Piknik a Heaton Parkban

Mióta meg akartam írni ezt a bejegyzést, azóta már kétszer is voltunk piknikezni a Heaton Parkban. Először nagyon jó idő volt, annyira, hogy még le is égtünk! :) Kb kettő körül értünk oda, a többiek már kb egytől ott voltak, de nem pontosítottuk, hogy hol is lesznek és senkinek nem volt meg a telefonszáma. Pont spártai verseny volt a parkba, ami kicsit nehezítette a haladást, de végül érzésre megtaláltuk őket :)

Mikor mi megérkeztünk, már akkor is sokan voltak, de később még többen jöttek, így késő délutánra már húsz körül voltunk. Volt rajtunk kívül még egy magyar srác, akit ismerünk és véletlenül jött még egy magyar lány is később. Ő csak kijött Manchesterbe couch surfing-elni egy francia sráchoz, akivel jóban vagyunk. Micsoda véletlenek :) Meg is kaptuk a nap végére, hogy rosszabbak vagyunk, mint a spanyolok (mert általában a spanyolok vannak többségben és egymással spanyolul beszélnek, vagy ha angolul beszélnek, az is úgy hangzik, mintha spanyol lenne).

Már nem is emlékszem mikor mentünk haza, de kb olyan fél 9 - 9 körül. Én úgy leégtem, hogy napokig vörös maradtam, mert nem is gondoltam rá, hogy itt süthet annyira a nap, hogy leégjen az ember. Mondjuk azóta se volt olyan meleg. Estefelé, ahogy kezdett kevesebb ember lenni, egyre több állat jött elő. Sok sok mókus és nyuszi :) Persze most is elfelejtettünk kaját vinni nekik.

Másodszor már kisebb piknik volt, később is mentünk és nem is voltunk annyian, de itt is jól éreztük magunkat. Miután a parkban már kezdett hűvös lenni, csapatosan átmentünk a Brewdog pubba. Mi biciklivel voltunk és jóval gyorsabban odaértünk mint a többiek. Ott pedig csatlakozott hozzánk még két angol lány és két magyar srác, később pedig még egy pár ázsiai. Zárásig maradtunk, jól sikerült este lett ez is. 

Kühne családi nap és baráti kerti party

Az egyik szombaton Szabi munkahelyén volt egy kis családi nap jellegű rendezvény. Ő dolgozott aznap, én pedig délelőtt kontak lencse próbán voltam, így ott találkoztunk. Persze esett az eső, így nem lehetett annyira élvezni a programot. 

Volt mindenféle kaja, lehetett egy csomó sütit hazavinni, Costa Cafe-s kávét inni (mert ők szállítanak be többek között a Costa-nak). Ezek nagyon finomak voltak és spájzoltunk otthonra is belőlük.

A programok nagy része inkább gyereknek való volt, volt bűvész, gólyalábas, körhinta, ugráló vár, de volt kamionos szimulátor is és körbe is vezettek minket a raktáron. Ez tetszett, érdekes volt látni hol is dolgozik Szabi.

Nagyon gondolkoztunk, hogy vegyünk-e tombolát vagy ne, végül csak vettünk és megvártuk a rendezvény végét. Számunkra érthetetlen módon 5 tombola számított egynek, nem is értettük miért és persze nem is nyertünk semmit. A tombolával véget is ért a program, így indultunk is haza mert hivatalosak voltunk egy grillparty-ra is.

A következő helyszínre busszal mentünk, és alig találtuk meg a buszmegállót, ahol fel tudtunk szállni a buszra. Szerintem bőven túlmentünk azon, amit először kinéztünk, de végül csak sikerült egy olyat találni ami nekünk is jó. Nem tudom, ez a buszközlekedés elég kaotikus itt szerintem, mert nincs felsorolva az összes megálló és nem is írja ki vagy mondja be a következő megállót, így ha elsőre megy az ember valahova, elég erősen tippelnie kell, hogy hol kell leszállnia. (De ezt már lehet, hogy írtam). Mindenesetre, leszállni most jó helyen sikerült. A barátaink, akikhez mentünk egy Valley Range nevű városrészen laknak és gyorsan el is döntöttük, hogy mi is ide szeretnénk költözni , mert szeptemberben biztos, hogy költözünk. Közel van a belváros, és van egy hatalmas park tóval és ez olyan kertes-társasházas övezet. Mindkettőnknek nagyon tetszett.

A kerti party csendes volt, nem voltunk olyan sokan és nem is tartott sokáig (nekünk legalábbis olyan 10 körül haza kellett mennünk).

Manchester day

Még júniusban az egyik vasárnap volt egy Manchester Day nevű esemény,  pont aznap, amikor Dávid hazament. Csak az ő gépe kora reggel ment, így ő lemaradt róla. Szabi dolgozott, így ő is csak később tudott csatlakozni. 

Én nem akartam egyedül menni, így a Language exchangen megismert csoporttal tartottam, ami utólag rossz döntés volt. Sajnos ők csak egy kocsmában akarták végigülni a délutánt, így sok programról lemaradtunk. pedig minden téren más-más program volt, koncertek, cirkuszi előadások, ilyesmik. Volt egy nagy parádé is, amiről csak azért nem maradtunk le, mert pont elment a pub előtt, így csak ki kellett menni a kiülős részre és első sorból nézhettük. A felvonulás érdekes volt, főleg iskolai csoportok voltak és mindenféle egyesületek, közösségek. Szinte mindenki be volt öltözve, volt, aki csak integetett, volt akinek koreográfiája is volt. Nem volt rossz, csak nagyon érződött rajta, hogy amatőr előadókról van szó. Sajnos fényképeket nem készítettem, pedig volt egy-két jól kinéző jelmez/makett. 

Aztán a felvonulás után visszaültünk a benti terembe (mert persze június közepéhez képest volt kb 15 fok) és egyre többen csatlakoztak hozzánk, közben Szabi is befutott. Később még átmentünk egy másik helyre hamburgerezni, de addigra már annyian voltunk, hogy csak a körülöttünk lévő egy-két emberrel tudtunk beszélgetni. 

Este még biztos, ami biztos, csak, hogy ne unatkozzunk, Szabival még moziba is elmentünk és megnéztük a Jurassic World-öt. És még tetszett is a film, pedig voltak fenntartásaim vele kapcsolatban. Eseménydús hétvégéink vannak, az biztos.

Dávid látogatása

Júniusban a tesóm meglátogatott minket egy pár napra. Sajnos szabadságot nem tudtam kivenni, így én nem sok időt tudtam együtt tölteni vele, de kimentem elé a terminálhoz, mert elcseréltem az ebédszünetet és délutánonként is siettem haza. A városból nem mutattunk meg annyi mindent, mint én szerettem volna, de a pubokat jó alaposan körbe jártuk. Dávid egyik barátja is Manchesterben lakik, és pont velünk szemben, az utca túloldalán. :)

Csütörtök délelőtt volt egyedül csak Dávid, de akkor elment a United Stadionba stadiontúrára. Utána már Szabi is otthon volt, pénteken pedig szabadnapos volt, így együtt csavarogtak. Szombaton pedig Liveroolba mentünk. Megint félő volt, hogy esni fog, de ez szerencsére csak addig volt így, amíg a buszra vártunk, utána jó idő lett. Mázlija volt Dávidnak, mert végig jó idő volt, amíg itt volt. Először elmentünk az Albert Dockhoz, jól körbejártuk, majd bementünk a Hajózási múzeumba. Ettől én egy kicsit többet vártam. Nagyon sokk szöveges rész volt, ami érdekes volt, de egy idő után már teljesen lezsibbadt az agyam. Kiállított tárgy viszont nem volt olyan sok, én szívesen elnézegettem volna még több makettet például. Ez után megkerestük a Covern Clubot, ami arról híres, hogy itt alakult meg a Beatlis és több, mint 300-szor léptek fel itt. Épp egy koncert volt, amikor mentünk és nagyon nagy tömeg volt, nem lehetett rendesen körbenézni, pedig sok minden volt körben a falakra kirakva. A nap végén még elmentünk egy kilátóba, ahonnan gyönyörködtünk egy kicsit a kilátásban, majd megpihentünk a helyi Brewdog Pubban  amíg nem indult a busz. 

Vasárnap reggel pedig már ment vissza a gép, így ennyi fért bele Dávid látogatásába. Maradt még látnivaló legközelebbre is. :)

Szülinapi hegyek

A májusban 3 szülinapi buliba is hivatalosak voltunk kicsit több mint egy hét leforgása alatt. Először Szandi szülinapját ünnepeltük egy pubban. Ez egy olyan hely, ahol saját magadnak lehet csapolni a sört. Volt kb tizen valahány sör csapon. De az üveges sörök is finomak voltak, volt sok féle gyümölcsös sör. Egyedül a fizetés volt furcsán megoldva, mert az egész asztal egy kártyát kapott és a végén a számlán nem nagyon lehetett kiigazodni.

Ez után egy másik lány szülinapjára mentünk szerdán. Ez csak egy házibuli volt, de mivel hétköznap volt, így mi nem maradtunk sokáig csak kb 2 órát.

Majd szombaton Szandi férjének volt a szülinapja, amit bowlingozással/játéktermezéssel töltöttünk. Ugyanott voltunk, ahol az én szülinapomat is megünnepeltük. Sajnos most nem üzemelt az az űrhajós játék, amivel a múltkor sok jegyet nyertünk, így most nem túl sok nyereményre tudtuk a végén beváltani. Hazafelé éjszakai buszoztunk, és persze a busz nem arra ment, amerre mi gondoltuk, hogy megy. De végül jó fej volt a buszsofőr és megállt egy olyan helyen, ahol nincs is megálló. Innen már hazabolyongtunk, nem volt vészesen messze.

We love Chester

Már kb két hónapja, hogy Chesterben voltunk kirándulni. Mindenki mondogatta, hogy Chester milyen szép lesz, egymás után jöttek a tanácsok, hogy ezt is nézzük meg és azt is nézzünk meg. Szóval nagyon kíváncsiak voltunk. Reggel persze esett az eső, de szerencsére mire odaértünk, kisütött a nap (kb másfél óra volt vonattal, mert minden bokorban megállt). Szerencsénk volt, mert a nap további részében nem esett. És hát nem is csalódtunk Chesterben :)

Először besétáltunk a városközpontba és bementünk a katedrálisba. Itt egyből bele is futottunk egy magyar csoportba. Sajnos mivel vasárnap volt, nem lehetett mindent körbejárni. nem lehetett felmenni a toronyba, pedig jó lett volna. Épp istentisztelet is volt, úgyhogy szépen csendben jártuk körbe és fényképezni sem lehetett. De a katedrális nagyon nagyon szép kívülről is és belülről is
.

Ez után pedig tovább sétáltunk, amíg bele nem futottunk a városfalba. A városközpont körül szinte végig körbe lehet menni a régi városfalon. Kb egy órás az út, de amikor láttunk valami szépet, lejöttünk a falról. És hát ilyenekből nem akadt hiány. Hol egy torony, hol egy kis szépen kiépített csatorna part volt. Egy részen a folyó lépcsőzetesen volt megcsinálva és itt nagyon sok madár pihent. Szebbnél szebbek. De láttunk még várat (vagy inkább erődöt?) sétáltunk egy kis római kertben és napoztunk egy kicsit az amfiteátrumban is. Aztán sétáltunk egy nagy parkban, ahol mókusokat is etettünk. Szinte egész nap csak mentünk, de nagyon megérte, tényleg nagyon jó hely. Teljesen beleszerettünk. 

Azt mondják, York még szebb, hát már várom, hogy oda is elmenjünk!

Sörkóstolás

Az egyik szerdán "véletlenül" betévedtünk egy sörkóstolásra. Vagyis direkt mentünk oda, csak nem tudtuk, hogy sörkóstolásra megyünk, mert Szabi csak félig olvasta el miről is szól ez az esemény és azt mondta, hogy ez csak egy beszélgetős este lesz. Így egy kicsit meglepődtünk, amikor kiderült, mi is lesz.

Nem sok ember volt, kb 8-an lehettünk ebből én voltam egyedül lány + a pultos lány, aki a sörkóstolást tartotta.  És egyedül mi voltunk külföldiek a pultos lányon kívül. 6 féle sört kóstoltunk + volt ott egy pasi, akinek saját sörfőzdéje van és hozott még két félét a saját termésből. 

Nem volt rossz, de elég nagy volt a zaj. A Brewdog pub felső szintjén volt egy asztal lefoglalva, de lentről teljesen felhallatszott minden zaj/zene, nem volt egy külön terem. Így sokszor alig hallottam, mit mondanak. De ha előre tudtam volna, hogy ilyen program lesz, nem biztos, hogy elmegyek. a sörök nem voltak rosszak, de nem igazán az én ízlésemnek valóak voltak. Legjobban az ízlett, füstös sör ízlett, amit pluszba hoztak.

Good bye Soho gym

Május végén sajnos bezárt az edzőterem, ahova jártunk, ráadásul kedden tudta csak meg mindenki a hírt, hogy vasárnap lesz nyitva utoljára. Így mindenkit sokkhatásként ért a hír. Aztán az utolsó napokban az egész hely olyan lett, mintha egy középiskolából ballagna el az ember. Mindenki kérdezgette a másikat: "És te melyik terembe fogsz járni?" Más edzőtermek képviselői pedig az előtérben kapányoltak, hogy miért hozzájuk menjünk át. Nagyon furcsa érzés volt. 

Sajnálom, hogy bezárt ez a terem, mert szerettünk oda járni. Szép volt, logikusan berendezett és barátságos, mint egy nagy család. Most egy hónapig kipróbáltunk egy másik helyet, de az nem a legjobb. Csúnya, csupasz fehér falak vannak mindenütt, a gépek a falhoz vannak tolva, nem ésszerűen van berendezve és tömeg is van. Úgyhogy most tovább folytatjuk a keresést és reméljük találunk valami hasonlót. Szerencsére egymás hegyén-hátán vannak az edzőtermek, úgyhogy csak találunk valami jót.

Leàllàs

Egy kicsit elhanyagoltam mostanában a blogomat, ennek több oka is van. Mióta ùj helyen dolgozom, és este 6-ra érek haza, azóta esténként a gépet sincs kedvem bekapcsolni, bent pedig angol billentyűzet van és engem idegesít az ékezetek nélküli írás. Közben itthon meghalt Szabi gépe az enyém pedig hülye ès nem enged be a Gmail-be........ Már folyamatban vannak az új eszközök beszerzései és igyekszem mindent bepótolni, mert továbbra sem lett unalmasabb az èletünk.

Ismét London

Múlt hét végén ismét Londonba látogattunk egy Rain-es előadás miatt és találkoztunk egy-két ismerőssel is. Most vonattal mentünk oda-vissza és sokkal sokkal jobb volt mint buszozni. Időben is feleannyi volt, de kényelmesebb is.

Péntek este Camden Townba mentünk, megnéztük az ottani Brewdog Pub kínálatát is. A kínálat szinte ugyanaz volt, mint az itteninél, de maga a hely sokkal rosszabb volt, nekem nem tetszett. Zsúfolt volt, nem sok ülőhely volt és az egész hely kicsi. És egyáltalán nem olyan hangulatos, mint a manchesteri. Azért elvoltunk egy darabig, fél 1-kor zavartak ki minket, hogy most már zárnak. Metró olyankor már nem járt, próbáltunk éjszakai buszt keresni, de nagyon hideg volt. A héten végig jó idő volt, így nem is vittem túlzásba a felöltözést, de azért volt rajtam pulóver, kabát, sál és még így is fáztam. Az első éjszakai hamar jött, aztán mire át kellett volna szállni egy másikra, nekem már nagyon kellett pisilnem, így bementünk még egy kocsmába, ahol szintén zártak, rendelni már nem lehetett, de szerencsére a mosdót használhattuk. Ez után meg is éheztünk, betértünk egy burger kingbe és csak utána indultunk tovább. Én már annyira álmos voltam, hogy elaludtam a buszon. 3 órára értünk haza, és már lefeküdtünk volna aludni, amikor Réka észrevette, hogy nincs meg a telefonja. Valószínűleg a buszon hagyhatta. Ez egy kicsit lenyomta a hangulatot a hétvége további részén.

Szombaton elég álmosan indultunk neki az előadásnak, kb 4 órát aludtunk. Az előadás érdekes volt, de néha nehéz volt nyitva tartani a szemem és odafigyelni. elég sokáig is tartott, már nem emlékszem pontosan mennyi ideig, de tuti volt 3-4 óra és csak egy szünet. Miután vége volt még beszélgettünk (vagyis inkább csak Szabi, mert én már nagyon nyűgös voltam). Délutánra nagyon szép idő lett, ezért sétáltunk még egy kicsit a belvárosban, de egy idő után már annyira sok ember volt az utcán, hogy már mindkettőnket frusztrált, így hazamentünk. 

Ez után már nem volt eseménydús a hétvége, csak Rékáéknál voltunk, vasárnap reggel pedig elmentünk reggelizni. Dél körül pedig indultunk is a vonathoz. 

Meccs délután

Múlthét szombaton elmentünk még gyorsan egy Bolton meccsre mert hamarosan véget ér a szezon és ezen az időponton kívül már más nem nagyon volt jó. Előző nap volt az első interjúm, ami után egy szülinapi köszöntésre mentünk, majd este hozzánk jöttek át ketten és bementünk a városba. Úgyhogy egy kicsit fáradtan, de vártam a meccset. A vonatok nem jártak, így pótlóbusszal kellett menni egy másik vasútállomásról (szerencsére az se volt messze), de így fél óra helyett 1 óra alatt értünk oda. 

A csapatok érkezéséről lemaradtunk, így rögtön a büfébe vettük az irányt, mert kint hideg szél fújt. Most is VIP jegyünk volt :) A második sorban ültünk, előttünk azok a játékosok ültek, akik most nem vettek részt a meccsen, csak nézőként. Jó meccs volt, mindenki azt mondta, hogy a Boltonnak nincs esélye nyerni, de szépen küzdöttek és hamar 1-1 lett az állás.Szinte végig izgalmas volt a meccs, mondjuk az zavaró volt, hogy a szél elég sok szemetet fújt a pályára. Végül az utolsó utáni pillanatban kaptak még egy gólt, így végül tényleg kikaptak, ahogy megjósolták. A fogadásunkat elvesztettük, mert én optimistaként rájuk fogadtam, de egy döntetlent tényleg megérdemeltek volna. 

Most találkoztunk magyarokkal is, a szünetben két lánnyal a büfében, majd a második félidő alatt hallottuk, hogy pár sorral felettünk is magyarul beszélnek. Szabi a meccs után beszélgetett is velük, amíg elmentem mosdóba, később én is csatlakoztam. Ők Bogdán Ádámtól kapták a jegyet és az egyikük Kemény Dénes volt. (Tudom, hogy szégyen, de én fel sem ismertem). Kicsi ez az Európa!

Interjú hegyek

Az elmúlt két hétben sikerült több interjút is letudnom, és végül sikerrel járnom! :) Már egy ideje elkezdtem szakmabeli munkát keresni, mert csak nem egy raktári munkásként szeretnék megöregedni. Jelentkezgettem álláshirdetésekre, volt is egy-két telefonos interjúm, megtaláltak fejvadász cégek, akik nagyrészt nem csináltak semmit, csak betettek egy adatbázisba. És aztán eljött az én időm :)

Az egyik jelentkezésnél egy olyan fejvadász céget sikerült kifognom, aki tényleg törődik az emberrel. (Igaz, két hét csend után én telefonáltam rá, de utána már pörögtek az események). Két héttel ezelőtt, csütörtökön telefonált a nő, hogy akkor másnap délelőtt lesz egy interjúm a reptéren, egy szállítmányozó cégnél :)

Nagyon időben elindultam otthonról, Szabival közösen meg is néztük a címet, ami nem volt egy értelmű. Mert a Google maps kicsit máshova mutatta, a cargo centerbe, ki is volt írva a cég neve. Ezért oda mentem, ott bolyongtam egy kicsit, majd gondoltam inkább megkérdezem. Bementem az egyik árukezelő céghez, mondtam kit keresek és szépen útba is irányítottak, hogy melyik épülethez kel mennem. Ezt is elkezdtem keresni, szerintem már teljesen hülyének néztek mit mászkálok fel-alá, körbe-körbe szép ruhában. Végül csak megtaláltam az épületet, de a bejáratot nem. Majd az is meglett és bementem (az épület mellett ki volt téve egy nagy tábla, hogy milyen cégek vannak itt, itt is ki volt írva a cég neve). Hát ez az épület tök üres volt, de szanaszét hevertek mindenféle mappák, dobozok, iratok. Mintha kb 20 éve történt volna valami és mindenki elmenekült onnan. Nagyon furcsa volt. Kimentem az épületből és most már elővettem a teljes címet és azt mutattam meg az első embernek, aki az utamba került, aki felvilágosított, hogy teljesen máshol vagyok. Mert ez a cím nem itt van, hanem a reptéren, ahova befutnak a vonatok, buszok és minden ilyesmi. És ez 10 perccel az interjúm kezdete előtt volt...... Úgyhogy jött gyorsan a telefonálgatás, magyarázkodás közben pedig próbáltam valami megoldást találni, hogy jutok át oda. (Nem volt épp messze, de gyalog a teljes repteret körbe kellett volna kerülni). Szerencsém volt, mert pont állt ott egy busz, amivel pár perc alatt odajutottam és összesen 5 percet késtem. Mindenesetre nagyon rosszul éreztem magam emiatt.

Az interjú jól sikerült, ez egy pici szállítmányozó cég, akik ismerik is az előző munkahelyemet, dolgoznak is együtt. Nekem is nagyon ismerős volt a cég neve, amikor megkaptam az e-mailt, hogy hova kell menni, de végül nem tudtam beazonosítani honnan. Jól elbeszélgettünk másfél órát, minden féléről és jó érzéssel távoztam. Legkésőbb keddre ígértek választ, nagyon izgultam, amikor kedd délután még mindig nem volt semmi hír. Minél több idő telt el, annál jobban azt éreztem, hogy mégse sikerült olyan jól.

Aztán kedd este hívtak, hogy lesz még egy kör, csütörtökön a másik interjúm után, mert addigra már beütemeztünk csütörtökre is egy interjút és végül még egyet péntekre is. Csütörtökön egy árukezelő cégnél kezdtem, akik nem voltak túl szimpatikusak, csak ledaráláták az előre összeszedett x kérdést, felírták a válaszaimat és egyetlen, a laptól eltérő kérdést sem tettek fel. Kicsit olyan érzésem volt, mintha vizsgáznék. Ezután visszamentem a második körre az első céghez. Ami szerintem szintén jól sikerült. Röviden beszélgettünk, majd megmutogatták a programot, amit használnak, közben pedig mondogattam, hogy igen ezt ismerem, ezt tudom mit jelent, tudom, hogy kell kiszámolni stb.. Látszott rajtam, hogy tényleg értem miről van szó. Most is megígérték, hogy ma mindenképp megtudom a döntésüket és másnap 5-ig várják a visszajelzésem, mert tudják, hogy lesz még egy interjúm.

A közlekedéssel csütörtökön is meggyűlt a bajom, először rossz buszra szálltam (oda ment, ahova kellett volna, csak nem figyeltem, hogy egy olyan járat, ami másfél óra alatt ér oda....), így valahol útközben leszálltam, hívtam egy taxit és azzal odaértem. Különben megint elkéstem volna. Majd kétszer rossz irányba szálltam fel a buszra. Mert ugyanabban a buszmegállóban áll meg mindkét irányba a busz, úgyhogy nagyon oda kell figyelni, mire száll fel az ember. Én meg egy kicsit szétszórt voltam aznap.

Egész délután izgultam, végül ismét este érkezett a hívás, hogy engem szeretne az első cég :) Persze másnap még elmentem az interjúra a harmadik céghez, másfél órával hamarabb odaértem, mert már annyira izgultam, hogy újra eltévedek, hogy extra időben elindultam és extrán odafigyeltem mire szállok fel. Ez az interjú is jól sikerült szerintem, szimpatikus volt az interjúztató, de itt csak fix 3 hónapra keresnek embert, utána nem tudják. Úgyhogy továbbra is az első mellett maradtam  és visszajeleztem, hogy akkor azt szeretném! :)
Most még el kell intézni egy pár dolgot, de elvileg 27-én kezdek :)

Helló Tavasz! :)

Vééégre itt is beköszöntött a tavasz és vasárnap délután (ez még húsvét vasárnap történt) gyönyörűen sütött a nap (és azóta is minden délután, igaz délelőtt általában köd van). Vasárnap még munkaszüneti nap volt (csak nálunk nem) és Salford Quays-nél volt egy kis kirakodó vásár, oda sétáltunk el. Tényleg olyan meleg volt, hogy még kabát sem kellett. 

Gyorsan körbenéztünk, hol mit árulnak, beszereztünk 7 kisebb rúd német kolbászt és tovább is álltunk, mert éhesek voltunk. De a vásár mellett volt egy nagy csúszda is a gyerekeknek és egy pavilon (gazebo az angol neve, de magyarul sose  tudom hogy van pontosan), ahol énekeltek. Nagyon hangulatos volt.

Tovább mentünk a Media Citybe, és ott beültünk egy pubba. Vagyis kiültünk, mert szerencsére sikerült kint asztalt találni :) A pubbal szemben van egy kis parkos rész, ahol nyugágyak is ki voltak rakva (persze azok mind foglaltak voltak) és egy nagy kivetítőn lehetett nézni az ITV adását. Éppen valami nagyon szellemes vetélkedő ment. Hang nem volt, de feliratozták. Nekem az egész nyugágyas, kivetítőn tv nézős rész nagyon tetszett, ha otthon ilyen ingyen lenne, elkerítetlenül, felügyelet nélkül, vagy megrongálnák a székeket, vagy ellopnák... Itt pedig mindenki vigyáz rá, majd ha végzett, szépen otthagyja és hazamegy.

Mert minden városba kell egy kerék...

Legalábbis nálunk van kerék... és Londonban is... és Liverpoolban is... és más városban nem tudom. A miénket viszont hamarosan végleg lebontják, amit én sajnálni fogok. Szerintem jól néz ki a belváros közepén. Eddig is szerettem volna felülni rá, mindig tervbe volt, hogy majd egyszer és ha elviszik, akkor most már tényleg itt volt az ideje.

Szombaton munka után szép napos idő volt, gyorsan el is határoztuk, hogy akkor ma fogunk felülni rá. Persze mire odaértünk már egy kicsit beborult, de nem volt olyan rossz idő. Az árát azért sokallom egy picit, de egyszer elmegy. Egész gyorsan sorra kerültünk (nem kellett kígyózó sorokat kiállni) és a látvány nagyon szép volt. A kerék gyorsabban forgott, mint ahogy én azt gondoltam volna, de az utolsó körnél meg is állt a legtetején egy ideig. Összesen 5 kört ment, de az elején azért megfordult a fejemben, hogy "Igaz nem csak egy kör lesz??!".  Fentről rá lehetett látni a Market Street-re, a sétáló utcára, ami szombat délután tele volt emberekkel. Az épületek felett pedig elég sokáig el lehetett látni, szép volt. 

Miután letudtuk a kereket, ellátogattunk megint a Street Food Fesztiválra, barátkoztunk még egy kicsit a két sörfőző sráccal. Most is volt egy énekes (azt szerintem el is felejtettem legutóbb írni, hogy élő zene is szokott lenni), akinek sokkal jobb hangja volt a múltkorinál, utána pedig egy nagyon fiatal srác következett, akinek a hangja nem volt valami jó, de jól gitározott.