Szent Patrik Nap

Most véletlenül csöppentünk bele a Szent Patrik napi ünnepségbe, a felvonulásról le is maradtunk. Az ünneplés most is a városháztéren volt, vasárnap este kicsit ellátogattunk, miután kikísértük a vendégeket a vasútállomásra (Szabiék már délelőtt is megnézték).

A városháza szép zölden volt kivilágítva, nagyon jól nézett ki és nagyon sok ember volt zöldbe öltözve. Volt kajás sátor, sörös sátor, a gyerekeknek kis vidámparki rész. És volt egy nagyobb sátor, ahol élőzene szólt és táncoltak is az emberek, meg volt sok pad is, le is lehetett ülni. Ez nagyon hangulatos volt, csak elég fáradtak voltunk, így nem maradtunk sokáig. 

Látogatók

A múlthét végén megérkeztek az első látogatóink is. Sajnos a vendégágyat kicsit későn rendeltük meg, így nem lett meg csütörtökre, amikorra kellett volna. De a lakótársunk aznap sem aludt otthon, így megengedte, hogy az ő ágyában szállásoljuk el a vendégeket.  Pénteken pedig már átvettem az ágyat, amihez lehagyták a pumpát, de azt is megoldottuk. 

A vendégek szerencsésen megérkeztek, kimentünk eléjük a reptérre. Vacsira pedig rákos tejszínes tésztát csináltam és miután megettük, kiderült, hogy Szabi barátja allergiás a rákra. Még jó, hogy van itthon kalcium pezsgőtabletta és a szemben lévő boltban van gyógyszertár részleg és sokáig is van nyitva. Így nem lett komolyabb baj, de azért megijedtünk (meg bűntudatom is volt utána, hogy egyből azzal kezdem a vendéglátást, hogy megmérgezem a vendégeket).

Másnap Londonba mentek, így mi haladtunk a megszokott menetrendben. Szombaton délután besétáltunk a városba, kicsit nézelődtünk a tudományos múzeumban és persze a Brewdog Pub sem maradhatott ki. Vasárnap én dolgoztam, miután hazaértem, kikísértük a vendégeket a vonathoz és véget is ért a látogatás.

Tudományos múzeum / Museum of Science and Industry

Már régóta készültünk ellátogatni a tudományos és ipari múzeumba, de valahogy sose jutottunk el. Pedig nagyon közel van hozzánk (kb 10 -15 perc gyalog). Most pedig egymás után kétszer is elmentünk. 

Nagyon szuper a múzeum és hatalmas, több régi raktárépületben vannak kiállítások. Az első alkalommal csak két termen mentünk át másfél óra alatt. Nagyon sok interaktív rész van és sikerült elcsípnünk a textilgyártásról is egy bemutatót. Itt az előadónak nagyon furcsa akcentusa volt, nagyon oda kellett figyelni arra, hogy mit is mond. A gyártás egész folyamatán végigmentünk egészen onnantól, hogy a leszedett gyapotból hogy lesz fonal és a fonalból pedig textil.

 

Nagyon sok érdekességet meglehetett tudni, nagyon sok minden készült Manchesterben. Csak a sok tábla olvasásban jól el is lehet fáradni :)

Második alkalommal a vendégeinkkel mentünk el, akkor először a repülős részen voltunk (a kiírás szerint air&space lett volna a rész neve, de az űrt valahogy lehagyták). Itt mindenféle repülők, motorok, autók voltak kiállítva. Ez is marha jól nézett ki. 

Átszaladtunk most is a textiles részen és az előtéren és még megnéztünk egy 3D-s nyomtatós kiállítást is. Itt én egy kicsit nagyobb dologra számítottam, mert csak olyan tárgyak voltak kiállítva, amit 3D-s nyomtatóval nyomtattak. Lehetett volna egy nyomtató is, ami néha nyomtat valamit. E mellett volt még egy terem, ahol retró cuccok voltak, ott gyorsan végig mentünk, nem nagyon értettük, hogy mi is akar lenni.

Még mindig rengeteg dolog maradt, amit nem néztünk meg, úgyhogy vissza kell még mennünk ide (is). 

Hazalátogatás

Még mindig le vagyok maradva... Már lassan egy hónapja, hogy egy kicsit hazalátogattam, 5 napra. Sajnos az oda-és visszaút nem volt valami zökkenő mentes. Odafelé kifogtam egy balhézós kisebbségi családot és egy balhézós legénybúcsús csoportot, így elég hangos útban volt részem, emellett pedig még nagyon rázkódott is a gép. Visszafelé nem lett volna gond, de több mint két órát késett a gép. 

Az utat leszámítva jól telt az otthon töltött idő, csak nagyon gyorsan. Sok mindenkit kellett meglátogatni és sok mindent kellett enni (nem is bírtam annyit, mint amennyit lehetett volna és most azért nem volt olyan egyszerű becsomagolni a maradékot). Elbúcsúztam mindkét nagyszülői háztól is, mert lehet már nem látom többet őket. Ez egy kicsit szomorú, mert sok szép emlék köt mindkettőhöz. A deguim meg sem ismertek, először nem akartak velem szóba állni. Aztán az egyik a végére már megbarátkozott velem, a másik nem nagyon haverkodott.

Visszafelé olyan sok kajaféle volt a táskámban, hogy egy kicsit féltem, hogy átengedik-e a reptéren. De végül nem volt gond. Jól fáradtan értem haza, másnap pedig mehettem dolgozni. 

Kínai újév

A kínai újév idén épp a szülinapomra esett, de az ünnepséget itt vasárnap tartották. Elég sok kínai lakik itt, így rendesen megünnepelték. Már február eleje óta piros lampionok voltak szerte-szét a belvárosban.

 

 

Még előző este Szabival bementünk a belvárosba, mert ő is kíváncsi volt, de akkor még nem sok mindent láttunk. Elmentünk a kínai negyedbe is, és találtunk egy nagyon szuper kínai kajás boltot. Mindenféle dolgot árulnak ott, friss zöldségeket és még halakat is. Még élő rákokat is találtunk, akik olyan mozdulatlanok voltak, hogy először azt hittük nem is élnek. Csak rájuk fújtam és az nem nagyon tetszett nekik. Gyorsan tovább is mentünk.

 

Vasárnap rajtam kívül mindenki dolgozott, így egyedül mentem el. Persze esett az eső, de a sárkányt mindenképp meg akartam várni. A városháztérről indult a felvonulás, elvileg fél egytől. Dél körül értem oda, akkor már csak  kb a harmadik sorban tudtam megállni, tehát onnan nem sok mindent lehetett látni, mert a harcművészeti bemutató a városháza előtt csinálták és nem volt semmiféle emelvény. Majdnem egy órát álltam az egyre jobban szakadó esőben, az esernyők és nyakbavett gyerekek között. Már volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam, itt hagyom az egészet, de végül kitartottam.

Két sárkány is volt, amiket hol láttam, hol nem. Lefényképezni is csak szerencsétlenül tudtam őket. Aztán amikor elindult a menet, átmentem gyorsan a kínai negyedbe. Most már volt kirakodóvásár és ott volt emelvény is, ahol gyerekek táncoltak, de ezt nem találtam annyira érdekesnek az esőben, ezért hazamentem.

 

 

Jó lett volna az ünnepség, ha nem szakad az eső és nem egyedül vagyok, de így valahogy nem hagyott bennem akkora nyomot.

Meet the brewer 2.0

A Brewdog pub-ban is lehetett sörfőzőkkel találkozni, most két svéd sörfőző jött. Ez kötetlenebb volt az előző ilyen eseménynél, amin voltunk és nem is volt ingyen kóstoló. Beszélgettünk velük, megtudtunk egy-két érdekes dolgot. Az egyiknek elég fura, sour sörei voltak, viszont a másik sörfőzdének minden söre nagyon finom volt. 

Szülinap

Jól el vagyok most maradva, de gyorsan megpróbálom behozni :) Két hete tartottam egy kis szülinapi összejövetelt, ami a tervezettnél is kisebbre sikerült. Az 5 meghívottból 3-an lemondták, így négyesben ünnepeltünk Szandival és a férjével. 

Csináltam oreós tortát és Szanditól is kaptam egy túrós - erdei gyümölcsös tortát - édességből nem volt hiány. Kicsit ettünk-ittunk nálunk, aztán elmentünk a Trafford centerbe, eredetileg bowlingozni. De arra nagyon sokat kellett volna várni, így inkább biliárdozni kezdtünk el. Egy órára fizettünk be, de valahogy nagyon hamar lekapcsolták a villanyt. Meg is kérdeztük, hogy biztos, hogy letelt az egy óra?? De persze azt mondták, hogy igen, ha leoltódott a villany, akkor lejárt az időnk. Gondolkoztunk-gondolkoztunk és rájöttünk, hogy nekünk van igazunk. Miután újra visszamentünk a pulthoz, ők is rájöttek erre, de egy "sajnáljuk, rendszerhiba történt"-tel elintézték és visszakaptunk a fél óra árát. 

Ezután átmentünk a játékterem részre, ami nagyon jó volt. Mindenféle játékkal játszottunk, és lehetett jegyeket nyerni. Játszottunk repülős-lövöldözős játékkal, a fiúk gyilkoltak zombikat, mi pedig tánc szőnyegeztünk és léghokiztunk. Jól elszórakoztunk és sok-sok jegyet nyertünk, amit persze a beváltásnál nem úgy számoltak össze, mint amennyi volt. Még szerencse, hogy előtte mi is megszámoltuk a jegyeket és egy kisebb vitatkozás után és miután mát két ember próbálta számológéppel összeadni a számokat, itt is rájöttek, hogy nekünk van igazunk. Végül mindenkinek jutott egy apró nyeremény, az enyém egy lila maci lett. :)

Utána még visszajöttünk hozzánk, beszélgettünk és iszogattunk. Nagyon jó este volt, még úgy is, hogy kétszer is megpróbáltak átverni minket, csak most nem jó emberekkel próbálkoztak.

Aztán utólag a másik három ember is el akart jönni/eljött felköszönteni és két növényt is kaptam, amit most meg kell próbálnom életben tartani.