Ismét London

Múlt hét végén ismét Londonba látogattunk egy Rain-es előadás miatt és találkoztunk egy-két ismerőssel is. Most vonattal mentünk oda-vissza és sokkal sokkal jobb volt mint buszozni. Időben is feleannyi volt, de kényelmesebb is.

Péntek este Camden Townba mentünk, megnéztük az ottani Brewdog Pub kínálatát is. A kínálat szinte ugyanaz volt, mint az itteninél, de maga a hely sokkal rosszabb volt, nekem nem tetszett. Zsúfolt volt, nem sok ülőhely volt és az egész hely kicsi. És egyáltalán nem olyan hangulatos, mint a manchesteri. Azért elvoltunk egy darabig, fél 1-kor zavartak ki minket, hogy most már zárnak. Metró olyankor már nem járt, próbáltunk éjszakai buszt keresni, de nagyon hideg volt. A héten végig jó idő volt, így nem is vittem túlzásba a felöltözést, de azért volt rajtam pulóver, kabát, sál és még így is fáztam. Az első éjszakai hamar jött, aztán mire át kellett volna szállni egy másikra, nekem már nagyon kellett pisilnem, így bementünk még egy kocsmába, ahol szintén zártak, rendelni már nem lehetett, de szerencsére a mosdót használhattuk. Ez után meg is éheztünk, betértünk egy burger kingbe és csak utána indultunk tovább. Én már annyira álmos voltam, hogy elaludtam a buszon. 3 órára értünk haza, és már lefeküdtünk volna aludni, amikor Réka észrevette, hogy nincs meg a telefonja. Valószínűleg a buszon hagyhatta. Ez egy kicsit lenyomta a hangulatot a hétvége további részén.

Szombaton elég álmosan indultunk neki az előadásnak, kb 4 órát aludtunk. Az előadás érdekes volt, de néha nehéz volt nyitva tartani a szemem és odafigyelni. elég sokáig is tartott, már nem emlékszem pontosan mennyi ideig, de tuti volt 3-4 óra és csak egy szünet. Miután vége volt még beszélgettünk (vagyis inkább csak Szabi, mert én már nagyon nyűgös voltam). Délutánra nagyon szép idő lett, ezért sétáltunk még egy kicsit a belvárosban, de egy idő után már annyira sok ember volt az utcán, hogy már mindkettőnket frusztrált, így hazamentünk. 

Ez után már nem volt eseménydús a hétvége, csak Rékáéknál voltunk, vasárnap reggel pedig elmentünk reggelizni. Dél körül pedig indultunk is a vonathoz. 

Meccs délután

Múlthét szombaton elmentünk még gyorsan egy Bolton meccsre mert hamarosan véget ér a szezon és ezen az időponton kívül már más nem nagyon volt jó. Előző nap volt az első interjúm, ami után egy szülinapi köszöntésre mentünk, majd este hozzánk jöttek át ketten és bementünk a városba. Úgyhogy egy kicsit fáradtan, de vártam a meccset. A vonatok nem jártak, így pótlóbusszal kellett menni egy másik vasútállomásról (szerencsére az se volt messze), de így fél óra helyett 1 óra alatt értünk oda. 

A csapatok érkezéséről lemaradtunk, így rögtön a büfébe vettük az irányt, mert kint hideg szél fújt. Most is VIP jegyünk volt :) A második sorban ültünk, előttünk azok a játékosok ültek, akik most nem vettek részt a meccsen, csak nézőként. Jó meccs volt, mindenki azt mondta, hogy a Boltonnak nincs esélye nyerni, de szépen küzdöttek és hamar 1-1 lett az állás.Szinte végig izgalmas volt a meccs, mondjuk az zavaró volt, hogy a szél elég sok szemetet fújt a pályára. Végül az utolsó utáni pillanatban kaptak még egy gólt, így végül tényleg kikaptak, ahogy megjósolták. A fogadásunkat elvesztettük, mert én optimistaként rájuk fogadtam, de egy döntetlent tényleg megérdemeltek volna. 

Most találkoztunk magyarokkal is, a szünetben két lánnyal a büfében, majd a második félidő alatt hallottuk, hogy pár sorral felettünk is magyarul beszélnek. Szabi a meccs után beszélgetett is velük, amíg elmentem mosdóba, később én is csatlakoztam. Ők Bogdán Ádámtól kapták a jegyet és az egyikük Kemény Dénes volt. (Tudom, hogy szégyen, de én fel sem ismertem). Kicsi ez az Európa!

Interjú hegyek

Az elmúlt két hétben sikerült több interjút is letudnom, és végül sikerrel járnom! :) Már egy ideje elkezdtem szakmabeli munkát keresni, mert csak nem egy raktári munkásként szeretnék megöregedni. Jelentkezgettem álláshirdetésekre, volt is egy-két telefonos interjúm, megtaláltak fejvadász cégek, akik nagyrészt nem csináltak semmit, csak betettek egy adatbázisba. És aztán eljött az én időm :)

Az egyik jelentkezésnél egy olyan fejvadász céget sikerült kifognom, aki tényleg törődik az emberrel. (Igaz, két hét csend után én telefonáltam rá, de utána már pörögtek az események). Két héttel ezelőtt, csütörtökön telefonált a nő, hogy akkor másnap délelőtt lesz egy interjúm a reptéren, egy szállítmányozó cégnél :)

Nagyon időben elindultam otthonról, Szabival közösen meg is néztük a címet, ami nem volt egy értelmű. Mert a Google maps kicsit máshova mutatta, a cargo centerbe, ki is volt írva a cég neve. Ezért oda mentem, ott bolyongtam egy kicsit, majd gondoltam inkább megkérdezem. Bementem az egyik árukezelő céghez, mondtam kit keresek és szépen útba is irányítottak, hogy melyik épülethez kel mennem. Ezt is elkezdtem keresni, szerintem már teljesen hülyének néztek mit mászkálok fel-alá, körbe-körbe szép ruhában. Végül csak megtaláltam az épületet, de a bejáratot nem. Majd az is meglett és bementem (az épület mellett ki volt téve egy nagy tábla, hogy milyen cégek vannak itt, itt is ki volt írva a cég neve). Hát ez az épület tök üres volt, de szanaszét hevertek mindenféle mappák, dobozok, iratok. Mintha kb 20 éve történt volna valami és mindenki elmenekült onnan. Nagyon furcsa volt. Kimentem az épületből és most már elővettem a teljes címet és azt mutattam meg az első embernek, aki az utamba került, aki felvilágosított, hogy teljesen máshol vagyok. Mert ez a cím nem itt van, hanem a reptéren, ahova befutnak a vonatok, buszok és minden ilyesmi. És ez 10 perccel az interjúm kezdete előtt volt...... Úgyhogy jött gyorsan a telefonálgatás, magyarázkodás közben pedig próbáltam valami megoldást találni, hogy jutok át oda. (Nem volt épp messze, de gyalog a teljes repteret körbe kellett volna kerülni). Szerencsém volt, mert pont állt ott egy busz, amivel pár perc alatt odajutottam és összesen 5 percet késtem. Mindenesetre nagyon rosszul éreztem magam emiatt.

Az interjú jól sikerült, ez egy pici szállítmányozó cég, akik ismerik is az előző munkahelyemet, dolgoznak is együtt. Nekem is nagyon ismerős volt a cég neve, amikor megkaptam az e-mailt, hogy hova kell menni, de végül nem tudtam beazonosítani honnan. Jól elbeszélgettünk másfél órát, minden féléről és jó érzéssel távoztam. Legkésőbb keddre ígértek választ, nagyon izgultam, amikor kedd délután még mindig nem volt semmi hír. Minél több idő telt el, annál jobban azt éreztem, hogy mégse sikerült olyan jól.

Aztán kedd este hívtak, hogy lesz még egy kör, csütörtökön a másik interjúm után, mert addigra már beütemeztünk csütörtökre is egy interjút és végül még egyet péntekre is. Csütörtökön egy árukezelő cégnél kezdtem, akik nem voltak túl szimpatikusak, csak ledaráláták az előre összeszedett x kérdést, felírták a válaszaimat és egyetlen, a laptól eltérő kérdést sem tettek fel. Kicsit olyan érzésem volt, mintha vizsgáznék. Ezután visszamentem a második körre az első céghez. Ami szerintem szintén jól sikerült. Röviden beszélgettünk, majd megmutogatták a programot, amit használnak, közben pedig mondogattam, hogy igen ezt ismerem, ezt tudom mit jelent, tudom, hogy kell kiszámolni stb.. Látszott rajtam, hogy tényleg értem miről van szó. Most is megígérték, hogy ma mindenképp megtudom a döntésüket és másnap 5-ig várják a visszajelzésem, mert tudják, hogy lesz még egy interjúm.

A közlekedéssel csütörtökön is meggyűlt a bajom, először rossz buszra szálltam (oda ment, ahova kellett volna, csak nem figyeltem, hogy egy olyan járat, ami másfél óra alatt ér oda....), így valahol útközben leszálltam, hívtam egy taxit és azzal odaértem. Különben megint elkéstem volna. Majd kétszer rossz irányba szálltam fel a buszra. Mert ugyanabban a buszmegállóban áll meg mindkét irányba a busz, úgyhogy nagyon oda kell figyelni, mire száll fel az ember. Én meg egy kicsit szétszórt voltam aznap.

Egész délután izgultam, végül ismét este érkezett a hívás, hogy engem szeretne az első cég :) Persze másnap még elmentem az interjúra a harmadik céghez, másfél órával hamarabb odaértem, mert már annyira izgultam, hogy újra eltévedek, hogy extra időben elindultam és extrán odafigyeltem mire szállok fel. Ez az interjú is jól sikerült szerintem, szimpatikus volt az interjúztató, de itt csak fix 3 hónapra keresnek embert, utána nem tudják. Úgyhogy továbbra is az első mellett maradtam  és visszajeleztem, hogy akkor azt szeretném! :)
Most még el kell intézni egy pár dolgot, de elvileg 27-én kezdek :)

Helló Tavasz! :)

Vééégre itt is beköszöntött a tavasz és vasárnap délután (ez még húsvét vasárnap történt) gyönyörűen sütött a nap (és azóta is minden délután, igaz délelőtt általában köd van). Vasárnap még munkaszüneti nap volt (csak nálunk nem) és Salford Quays-nél volt egy kis kirakodó vásár, oda sétáltunk el. Tényleg olyan meleg volt, hogy még kabát sem kellett. 

Gyorsan körbenéztünk, hol mit árulnak, beszereztünk 7 kisebb rúd német kolbászt és tovább is álltunk, mert éhesek voltunk. De a vásár mellett volt egy nagy csúszda is a gyerekeknek és egy pavilon (gazebo az angol neve, de magyarul sose  tudom hogy van pontosan), ahol énekeltek. Nagyon hangulatos volt.

Tovább mentünk a Media Citybe, és ott beültünk egy pubba. Vagyis kiültünk, mert szerencsére sikerült kint asztalt találni :) A pubbal szemben van egy kis parkos rész, ahol nyugágyak is ki voltak rakva (persze azok mind foglaltak voltak) és egy nagy kivetítőn lehetett nézni az ITV adását. Éppen valami nagyon szellemes vetélkedő ment. Hang nem volt, de feliratozták. Nekem az egész nyugágyas, kivetítőn tv nézős rész nagyon tetszett, ha otthon ilyen ingyen lenne, elkerítetlenül, felügyelet nélkül, vagy megrongálnák a székeket, vagy ellopnák... Itt pedig mindenki vigyáz rá, majd ha végzett, szépen otthagyja és hazamegy.

Mert minden városba kell egy kerék...

Legalábbis nálunk van kerék... és Londonban is... és Liverpoolban is... és más városban nem tudom. A miénket viszont hamarosan végleg lebontják, amit én sajnálni fogok. Szerintem jól néz ki a belváros közepén. Eddig is szerettem volna felülni rá, mindig tervbe volt, hogy majd egyszer és ha elviszik, akkor most már tényleg itt volt az ideje.

Szombaton munka után szép napos idő volt, gyorsan el is határoztuk, hogy akkor ma fogunk felülni rá. Persze mire odaértünk már egy kicsit beborult, de nem volt olyan rossz idő. Az árát azért sokallom egy picit, de egyszer elmegy. Egész gyorsan sorra kerültünk (nem kellett kígyózó sorokat kiállni) és a látvány nagyon szép volt. A kerék gyorsabban forgott, mint ahogy én azt gondoltam volna, de az utolsó körnél meg is állt a legtetején egy ideig. Összesen 5 kört ment, de az elején azért megfordult a fejemben, hogy "Igaz nem csak egy kör lesz??!".  Fentről rá lehetett látni a Market Street-re, a sétáló utcára, ami szombat délután tele volt emberekkel. Az épületek felett pedig elég sokáig el lehetett látni, szép volt. 

Miután letudtuk a kereket, ellátogattunk megint a Street Food Fesztiválra, barátkoztunk még egy kicsit a két sörfőző sráccal. Most is volt egy énekes (azt szerintem el is felejtettem legutóbb írni, hogy élő zene is szokott lenni), akinek sokkal jobb hangja volt a múltkorinál, utána pedig egy nagyon fiatal srác következett, akinek a hangja nem volt valami jó, de jól gitározott. 

Spontán szombat este

A múlt szombatunk elég jól sikerült, pedig nem is nagyon terveztünk semmit. Minden szombat este van a Deansgate-n (tőlünk kb 15 percre gyalog) egy Street Food Festival, először oda látogattunk el, hogy együnk valamit. Nem volt túl nagy a felhozatal, de azért találtunk olyat, ami tetszik és találtunk egy kis helyi sörfőzdét is. Két srác alapította egy pár éve, akik az egyetemen kezdtek el sört főzni a kollégiumban. Finom söreik voltak és jól elbeszélgettünk egy darabig (nagyon nagyon gyorsan beszéltek, de miután ráállt a fülem, már értettem mit mondanak, mert amúgy szépen beszéltek). Aztán jött három angol lány és velük kezdtünk el beszélgetni, végül kiderült, hogy az egyik lány a mellettünk lévő épületben lakik, a másik két lány csak nála volt látogatóban. Egész hamar "összebarátkoztunk", meg is hívtuk a mellettünk lakó lányt vacsorázni hozzánk és ő is hívott minket magához. Még egyik vacsora sem valósult meg, de talán  jövő héten. 

Innen bementünk a belvárosba, találkoztunk Szabi egyik ismerősével és egy szombati esti Language Exchange mentünk volna. Mentünk is, csak végül nem nagyon találtunk senkit, így csak mi beszélgettünk. Ez a pub a Northern Quarter-ben volt, még nem is nagyon jártunk ezen a városrészen, pedig itt aztán elég nagy volt az éjszakai élet. Szórakozóhelyek vannak egymás hátán és elvileg nappal is érdemes ellátogatni ide, mert nagyon jó egyedi boltok vannak. Majd meglátjuk, el fogunk menni.

Miután itt is megittunk egy sört, átmentünk egy klubba a közelben. Ez ilyen filmes hely volt, a székek olyanok voltak, mint a rendezői székek és filmcímek voltak rájuk írva, mindenhol filmplakátok voltak kitéve, ilyesmik. Jól nézett ki. A fenti része egy pub, lent pedig van egy terem, ahol táncolni lehet. Valószínűleg régebbi angol slágereket játszottak, mert mi nem nagyon ismertük őket, de körülöttünk mindenki végig énekelte a szöveget. Jól elvoltunk, de túl sokat nem maradtunk. 

Még mindig le vagyok döbbenve az angolokon, hogy hogy képesek kb 10 fokban (vagy még kevesebben) úgy öltözködni, mintha 40 fokos nyári meleg lenne. Kabát, pulóver, harisnya, és téli/tavaszi cipő nélkül vágnak neki az éjszakának, nyári ruhában, vagy éppen rövidnadrágban és topban egy szál szandálban. Ami mondanom sem kell, hogy olyan csúnya és olyan magas sarka van, hogy képtelenség benne menni...