Hurrá nyaralunk! :)

Január óta várunk erre a napra, akkor foglaltuk le a nyaralást. Nagyon készültünk rá, én már bepakoltam a fél házat is. És már csak egy pár óra és indulhatunk! :) Egy hétig elfelejthetjük az esőt és a 15 fokos angol nyarat! 

Vigyázz Nei Pori, jövünk!! :) :) :)

We love Manchester 10K

Már régóta szemezgettem egy hosszabb távú futóversennyel, de végül sosem volt bátorságom benevezni. Mindig csak vágyakozva nézegettem más futós képeit, hogy milyen jó lenne, ha én is elmennék egyre. Végül csak rávettem magam és egyáltalán nem bántam meg, nagyon élveztem! :)

Sajnos felkészülni nem tudtam annyira, mint szerettem volna, nem jutottam el elégszer futni és 10 km-t is csak egyszer futottam a versen előtt.Az elmúlt egy hónapban nem is ettem éppen a legrendesebben és azért féltem, hogy hogy fogom bírni. Sajnos Szabi nem tudott velem jönni, így egyedül indultam el. Persze biciklivel félútig jutottam, utána csak kavarogtam, így inkább átszálltam a biztos villamosra. Most pont felújítják a villamosvonalat, így mindenképp be kellett volna bicikliznem a belvárosba. Mindenesetre villamossal extra időben ott voltam. Sokat gondolkozta, miben is kéne futni, mert az idő nem volt éppen a legjobb. Volt nálam hosszú és rövid ujjú is, végül a hosszú mellett döntöttem. Aztán amikor elindultunk, persze kisütött a nap, de a végén meg elkezdett esni az eső, szóval egyik sem lett volna tökéletes választás. 

Még sosem voltam ilyen versenyen, fogalmam se volt, hova kéne pozicionálnom magam. Csak egy jelző volt, volt egy ember, aki pontosan egy óra alatt futja le a 10 km-t, ő kapott egy nagy jelző rudat és az alapján próbáltam belőni magam, inkább a mezőny vége felé. Utólag állhattam volna egy kicsit előrébb is, mert az első pár km alatt elég sok embert kellett kerülgetni. Voltak akik már az első kilométereknél megálltak sétálni. De mindig jó érzés volt, amikor leelőztem egy-egy embert :) De voltak nagyon elvetemült emberek. Volt, aki babakocsit tolva futott és nem egy olyan is, aki jelmezben futott.

Végül sokkal jobban bírtam, mint számítottam, pedig szintkülönbség is volt az útvonalon. Nem is volt szenvedős része, a végén kezdtem inkább egy kicsit unni. Félúton volt frissítés, de akkor nem sokat ittam. Egy darabig cipeltem magammal az üveget, mert sajnáltam majdnem fél kiter vizet kidobni, de aztán csak letettem. a végén pedig már elfogyott a frissíts, mire beértem. Pedig utánam azért még sokan voltak, szóval ez a része nem volt éppen a legjobban megszervezve....

A leggyorsabb emberek 30 perc alatt futották le a 10 km-t! Számomra ez teljesen felfoghatatlan (persze, lehet hogy ez a normális, de nekem nagyon meglepő volt).

Az én időm 1 óra 2 perc lett, meg lehetett volna az egy óra is, mert maradt még bennem bőven erő. csak az elején nem mertem annyira gyorsan kezdeni. De majd legközelebb! Mindenesetre nagyon büszke vagyok magamra :) 

Piknik a Heaton Parkban

Mióta meg akartam írni ezt a bejegyzést, azóta már kétszer is voltunk piknikezni a Heaton Parkban. Először nagyon jó idő volt, annyira, hogy még le is égtünk! :) Kb kettő körül értünk oda, a többiek már kb egytől ott voltak, de nem pontosítottuk, hogy hol is lesznek és senkinek nem volt meg a telefonszáma. Pont spártai verseny volt a parkba, ami kicsit nehezítette a haladást, de végül érzésre megtaláltuk őket :)

Mikor mi megérkeztünk, már akkor is sokan voltak, de később még többen jöttek, így késő délutánra már húsz körül voltunk. Volt rajtunk kívül még egy magyar srác, akit ismerünk és véletlenül jött még egy magyar lány is később. Ő csak kijött Manchesterbe couch surfing-elni egy francia sráchoz, akivel jóban vagyunk. Micsoda véletlenek :) Meg is kaptuk a nap végére, hogy rosszabbak vagyunk, mint a spanyolok (mert általában a spanyolok vannak többségben és egymással spanyolul beszélnek, vagy ha angolul beszélnek, az is úgy hangzik, mintha spanyol lenne).

Már nem is emlékszem mikor mentünk haza, de kb olyan fél 9 - 9 körül. Én úgy leégtem, hogy napokig vörös maradtam, mert nem is gondoltam rá, hogy itt süthet annyira a nap, hogy leégjen az ember. Mondjuk azóta se volt olyan meleg. Estefelé, ahogy kezdett kevesebb ember lenni, egyre több állat jött elő. Sok sok mókus és nyuszi :) Persze most is elfelejtettünk kaját vinni nekik.

Másodszor már kisebb piknik volt, később is mentünk és nem is voltunk annyian, de itt is jól éreztük magunkat. Miután a parkban már kezdett hűvös lenni, csapatosan átmentünk a Brewdog pubba. Mi biciklivel voltunk és jóval gyorsabban odaértünk mint a többiek. Ott pedig csatlakozott hozzánk még két angol lány és két magyar srác, később pedig még egy pár ázsiai. Zárásig maradtunk, jól sikerült este lett ez is. 

Kühne családi nap és baráti kerti party

Az egyik szombaton Szabi munkahelyén volt egy kis családi nap jellegű rendezvény. Ő dolgozott aznap, én pedig délelőtt kontak lencse próbán voltam, így ott találkoztunk. Persze esett az eső, így nem lehetett annyira élvezni a programot. 

Volt mindenféle kaja, lehetett egy csomó sütit hazavinni, Costa Cafe-s kávét inni (mert ők szállítanak be többek között a Costa-nak). Ezek nagyon finomak voltak és spájzoltunk otthonra is belőlük.

A programok nagy része inkább gyereknek való volt, volt bűvész, gólyalábas, körhinta, ugráló vár, de volt kamionos szimulátor is és körbe is vezettek minket a raktáron. Ez tetszett, érdekes volt látni hol is dolgozik Szabi.

Nagyon gondolkoztunk, hogy vegyünk-e tombolát vagy ne, végül csak vettünk és megvártuk a rendezvény végét. Számunkra érthetetlen módon 5 tombola számított egynek, nem is értettük miért és persze nem is nyertünk semmit. A tombolával véget is ért a program, így indultunk is haza mert hivatalosak voltunk egy grillparty-ra is.

A következő helyszínre busszal mentünk, és alig találtuk meg a buszmegállót, ahol fel tudtunk szállni a buszra. Szerintem bőven túlmentünk azon, amit először kinéztünk, de végül csak sikerült egy olyat találni ami nekünk is jó. Nem tudom, ez a buszközlekedés elég kaotikus itt szerintem, mert nincs felsorolva az összes megálló és nem is írja ki vagy mondja be a következő megállót, így ha elsőre megy az ember valahova, elég erősen tippelnie kell, hogy hol kell leszállnia. (De ezt már lehet, hogy írtam). Mindenesetre, leszállni most jó helyen sikerült. A barátaink, akikhez mentünk egy Valley Range nevű városrészen laknak és gyorsan el is döntöttük, hogy mi is ide szeretnénk költözni , mert szeptemberben biztos, hogy költözünk. Közel van a belváros, és van egy hatalmas park tóval és ez olyan kertes-társasházas övezet. Mindkettőnknek nagyon tetszett.

A kerti party csendes volt, nem voltunk olyan sokan és nem is tartott sokáig (nekünk legalábbis olyan 10 körül haza kellett mennünk).

Manchester day

Még júniusban az egyik vasárnap volt egy Manchester Day nevű esemény,  pont aznap, amikor Dávid hazament. Csak az ő gépe kora reggel ment, így ő lemaradt róla. Szabi dolgozott, így ő is csak később tudott csatlakozni. 

Én nem akartam egyedül menni, így a Language exchangen megismert csoporttal tartottam, ami utólag rossz döntés volt. Sajnos ők csak egy kocsmában akarták végigülni a délutánt, így sok programról lemaradtunk. pedig minden téren más-más program volt, koncertek, cirkuszi előadások, ilyesmik. Volt egy nagy parádé is, amiről csak azért nem maradtunk le, mert pont elment a pub előtt, így csak ki kellett menni a kiülős részre és első sorból nézhettük. A felvonulás érdekes volt, főleg iskolai csoportok voltak és mindenféle egyesületek, közösségek. Szinte mindenki be volt öltözve, volt, aki csak integetett, volt akinek koreográfiája is volt. Nem volt rossz, csak nagyon érződött rajta, hogy amatőr előadókról van szó. Sajnos fényképeket nem készítettem, pedig volt egy-két jól kinéző jelmez/makett. 

Aztán a felvonulás után visszaültünk a benti terembe (mert persze június közepéhez képest volt kb 15 fok) és egyre többen csatlakoztak hozzánk, közben Szabi is befutott. Később még átmentünk egy másik helyre hamburgerezni, de addigra már annyian voltunk, hogy csak a körülöttünk lévő egy-két emberrel tudtunk beszélgetni. 

Este még biztos, ami biztos, csak, hogy ne unatkozzunk, Szabival még moziba is elmentünk és megnéztük a Jurassic World-öt. És még tetszett is a film, pedig voltak fenntartásaim vele kapcsolatban. Eseménydús hétvégéink vannak, az biztos.

Dávid látogatása

Júniusban a tesóm meglátogatott minket egy pár napra. Sajnos szabadságot nem tudtam kivenni, így én nem sok időt tudtam együtt tölteni vele, de kimentem elé a terminálhoz, mert elcseréltem az ebédszünetet és délutánonként is siettem haza. A városból nem mutattunk meg annyi mindent, mint én szerettem volna, de a pubokat jó alaposan körbe jártuk. Dávid egyik barátja is Manchesterben lakik, és pont velünk szemben, az utca túloldalán. :)

Csütörtök délelőtt volt egyedül csak Dávid, de akkor elment a United Stadionba stadiontúrára. Utána már Szabi is otthon volt, pénteken pedig szabadnapos volt, így együtt csavarogtak. Szombaton pedig Liveroolba mentünk. Megint félő volt, hogy esni fog, de ez szerencsére csak addig volt így, amíg a buszra vártunk, utána jó idő lett. Mázlija volt Dávidnak, mert végig jó idő volt, amíg itt volt. Először elmentünk az Albert Dockhoz, jól körbejártuk, majd bementünk a Hajózási múzeumba. Ettől én egy kicsit többet vártam. Nagyon sokk szöveges rész volt, ami érdekes volt, de egy idő után már teljesen lezsibbadt az agyam. Kiállított tárgy viszont nem volt olyan sok, én szívesen elnézegettem volna még több makettet például. Ez után megkerestük a Covern Clubot, ami arról híres, hogy itt alakult meg a Beatlis és több, mint 300-szor léptek fel itt. Épp egy koncert volt, amikor mentünk és nagyon nagy tömeg volt, nem lehetett rendesen körbenézni, pedig sok minden volt körben a falakra kirakva. A nap végén még elmentünk egy kilátóba, ahonnan gyönyörködtünk egy kicsit a kilátásban, majd megpihentünk a helyi Brewdog Pubban  amíg nem indult a busz. 

Vasárnap reggel pedig már ment vissza a gép, így ennyi fért bele Dávid látogatásába. Maradt még látnivaló legközelebbre is. :)

Szülinapi hegyek

A májusban 3 szülinapi buliba is hivatalosak voltunk kicsit több mint egy hét leforgása alatt. Először Szandi szülinapját ünnepeltük egy pubban. Ez egy olyan hely, ahol saját magadnak lehet csapolni a sört. Volt kb tizen valahány sör csapon. De az üveges sörök is finomak voltak, volt sok féle gyümölcsös sör. Egyedül a fizetés volt furcsán megoldva, mert az egész asztal egy kártyát kapott és a végén a számlán nem nagyon lehetett kiigazodni.

Ez után egy másik lány szülinapjára mentünk szerdán. Ez csak egy házibuli volt, de mivel hétköznap volt, így mi nem maradtunk sokáig csak kb 2 órát.

Majd szombaton Szandi férjének volt a szülinapja, amit bowlingozással/játéktermezéssel töltöttünk. Ugyanott voltunk, ahol az én szülinapomat is megünnepeltük. Sajnos most nem üzemelt az az űrhajós játék, amivel a múltkor sok jegyet nyertünk, így most nem túl sok nyereményre tudtuk a végén beváltani. Hazafelé éjszakai buszoztunk, és persze a busz nem arra ment, amerre mi gondoltuk, hogy megy. De végül jó fej volt a buszsofőr és megállt egy olyan helyen, ahol nincs is megálló. Innen már hazabolyongtunk, nem volt vészesen messze.

We love Chester

Már kb két hónapja, hogy Chesterben voltunk kirándulni. Mindenki mondogatta, hogy Chester milyen szép lesz, egymás után jöttek a tanácsok, hogy ezt is nézzük meg és azt is nézzünk meg. Szóval nagyon kíváncsiak voltunk. Reggel persze esett az eső, de szerencsére mire odaértünk, kisütött a nap (kb másfél óra volt vonattal, mert minden bokorban megállt). Szerencsénk volt, mert a nap további részében nem esett. És hát nem is csalódtunk Chesterben :)

Először besétáltunk a városközpontba és bementünk a katedrálisba. Itt egyből bele is futottunk egy magyar csoportba. Sajnos mivel vasárnap volt, nem lehetett mindent körbejárni. nem lehetett felmenni a toronyba, pedig jó lett volna. Épp istentisztelet is volt, úgyhogy szépen csendben jártuk körbe és fényképezni sem lehetett. De a katedrális nagyon nagyon szép kívülről is és belülről is
.

Ez után pedig tovább sétáltunk, amíg bele nem futottunk a városfalba. A városközpont körül szinte végig körbe lehet menni a régi városfalon. Kb egy órás az út, de amikor láttunk valami szépet, lejöttünk a falról. És hát ilyenekből nem akadt hiány. Hol egy torony, hol egy kis szépen kiépített csatorna part volt. Egy részen a folyó lépcsőzetesen volt megcsinálva és itt nagyon sok madár pihent. Szebbnél szebbek. De láttunk még várat (vagy inkább erődöt?) sétáltunk egy kis római kertben és napoztunk egy kicsit az amfiteátrumban is. Aztán sétáltunk egy nagy parkban, ahol mókusokat is etettünk. Szinte egész nap csak mentünk, de nagyon megérte, tényleg nagyon jó hely. Teljesen beleszerettünk. 

Azt mondják, York még szebb, hát már várom, hogy oda is elmenjünk!

Sörkóstolás

Az egyik szerdán "véletlenül" betévedtünk egy sörkóstolásra. Vagyis direkt mentünk oda, csak nem tudtuk, hogy sörkóstolásra megyünk, mert Szabi csak félig olvasta el miről is szól ez az esemény és azt mondta, hogy ez csak egy beszélgetős este lesz. Így egy kicsit meglepődtünk, amikor kiderült, mi is lesz.

Nem sok ember volt, kb 8-an lehettünk ebből én voltam egyedül lány + a pultos lány, aki a sörkóstolást tartotta.  És egyedül mi voltunk külföldiek a pultos lányon kívül. 6 féle sört kóstoltunk + volt ott egy pasi, akinek saját sörfőzdéje van és hozott még két félét a saját termésből. 

Nem volt rossz, de elég nagy volt a zaj. A Brewdog pub felső szintjén volt egy asztal lefoglalva, de lentről teljesen felhallatszott minden zaj/zene, nem volt egy külön terem. Így sokszor alig hallottam, mit mondanak. De ha előre tudtam volna, hogy ilyen program lesz, nem biztos, hogy elmegyek. a sörök nem voltak rosszak, de nem igazán az én ízlésemnek valóak voltak. Legjobban az ízlett, füstös sör ízlett, amit pluszba hoztak.

Good bye Soho gym

Május végén sajnos bezárt az edzőterem, ahova jártunk, ráadásul kedden tudta csak meg mindenki a hírt, hogy vasárnap lesz nyitva utoljára. Így mindenkit sokkhatásként ért a hír. Aztán az utolsó napokban az egész hely olyan lett, mintha egy középiskolából ballagna el az ember. Mindenki kérdezgette a másikat: "És te melyik terembe fogsz járni?" Más edzőtermek képviselői pedig az előtérben kapányoltak, hogy miért hozzájuk menjünk át. Nagyon furcsa érzés volt. 

Sajnálom, hogy bezárt ez a terem, mert szerettünk oda járni. Szép volt, logikusan berendezett és barátságos, mint egy nagy család. Most egy hónapig kipróbáltunk egy másik helyet, de az nem a legjobb. Csúnya, csupasz fehér falak vannak mindenütt, a gépek a falhoz vannak tolva, nem ésszerűen van berendezve és tömeg is van. Úgyhogy most tovább folytatjuk a keresést és reméljük találunk valami hasonlót. Szerencsére egymás hegyén-hátán vannak az edzőtermek, úgyhogy csak találunk valami jót.