Már régóta szerettünk volna elmenni itt egy meccsre, mert itt azért kicsit színvonalasabbak, mint otthon. A nagyobb csapatok meccseire elég macerás jegyet szerezni. Először szurkolói kártyát kell kiváltani, és utána lehet megvenni a jegyet. Ennyi pénzt pedig csak egy meccsre nem akartunk elkölteni (jó a szurkolói kártyát csak egyszer kell kiváltani, de nem mennénk annyi meccsre, hogy ez megérné). Szabi egyik munkatársának a fia a boltoni csapat stadionjában dolgozik, így felajánlotta, hogy szerez nekünk jegyet. Nekünk ez is tökéletesen megfelelt.
Már nagyon készültünk a meccsre, megkaptam feladatnak, hogy nézzek utána a két csapatnak, mert fogadni is fogunk rá. Ezt annyiban teljesítettem, hogy egyszer nézegettem eredményeket. Végül a meccs előtt nagyon lebetegedtem, éjszaka még lázas is voltam. De reggelre már jobban lettem, és elhatároztam hogy mindenképp elmegyünk a meccsre. Délre, mire elindultunk, már egész jól is voltam. Persze jól felöltöztem és túlélő felszerelést is vittünk, plédet, meleg teát, gyógyszereket (ezekre szerencsére nem is volt szükség), mentolos cukorkát és zsebkendőt. Vonattal mentünk, de csak 3 megállóra van a stadion, így egész hamar odaértünk. Az állomástól pedig csak pár percre volt maga a stadion, már látni is lehetett, ahogy leszálltunk, így nem volt gond az odatalálással.
A stadion szép volt kívülről is, jól rá lehetett látni és le is lehetett fényképezni. Nem volt úgy körbezsúfolva, mint a liverpooli. A portán átvettük a jegyeket és pont időben kiértünk a játékosok érkezésére. A Bolton egyik kapusa magyar, Bogdán Ádám, sikerült aláírást is szereznünk tőle. Bár majdnem elment, ha nem magyarul kiabálunk utána, nem jött volna oda hozzánk. Látszott rajta, hogy kicsit meglepődött :)
Ezután gondoltuk elfoglaljuk a helyünket. A főbejáraton kellett bemenni és ott bolyongtunk egy kicsit. Végül kiderült, hogy nem csak normál jegyünk van! Hanem olyan jegyünk, amihez büfé is tartozik, a játékosok hozzátartozói kapnak ilyen jegyet. Lehetett meleg teát és kávét inni, volt keksz, lehetett volna sört és kólát is kérni, de mi jól elvoltunk a meleg italokkal is. Volt ott egy idősebb bácsi, ő igazított minket útba, meg mutatta meg, hogy hol mit találunk. Fogadni is úgy fogadtunk, hogy körbejárt egy fogadós néni, kiosztotta a lapokat, később pedig jött és összeszedte. Nekünk el se kellett menni a helyünkről. Itt kicsit jobban öltözöttek voltak az emberek, mint a normál meccsre járók. Kicsit frusztrált, hogy én még hajat se mostam, még csak alapozót se tettem az arcomra.
A helyünk is nagyon jó volt, a 3. sorban, a középvonalnál. Szerencsére a nap is kisütött, de azért elég hűvös volt. Félidőben is bementünk a büfébe és ittunk egy teát. Lehetett volna levest is enni, de elég nagy tömeg volt és az a terem másik felében lett volna, így azt kihagytuk.
A meccs izgalmas volt, Ádám volt végig a kapus, nem sok dolga volt, főleg csak a meccs végén, de szépeket védett. A Bolton jól játszott, végül csak egy gólt hozott össze, pedig sokat támadott, csak a végén valahogy mindig elszerencsétlenkedték. De nyertek és az a lényeg, mert így legalább én is nyertem a fogadáson :) De én nagyon kispályás voltam, csak 2 fonttal fogadtam. Amikor felvettem a nyereményem, akkor néztem, hogy más, 10-20-30 fontokkal játszott. Meg is kérdezte a nő, hogy nem fogadtam még korábban igaz? :)
Jó éreztük magunkat, pedig a meccs előtt még féltem egy picit, hogy majd unni fogom. De mindenképp megérte elmenni, kár lett volna kihagyni. Lehet, hogy még máskor is elmegyünk egy-egy meccsre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése