Hazalátogatás

Még mindig le vagyok maradva... Már lassan egy hónapja, hogy egy kicsit hazalátogattam, 5 napra. Sajnos az oda-és visszaút nem volt valami zökkenő mentes. Odafelé kifogtam egy balhézós kisebbségi családot és egy balhézós legénybúcsús csoportot, így elég hangos útban volt részem, emellett pedig még nagyon rázkódott is a gép. Visszafelé nem lett volna gond, de több mint két órát késett a gép. 

Az utat leszámítva jól telt az otthon töltött idő, csak nagyon gyorsan. Sok mindenkit kellett meglátogatni és sok mindent kellett enni (nem is bírtam annyit, mint amennyit lehetett volna és most azért nem volt olyan egyszerű becsomagolni a maradékot). Elbúcsúztam mindkét nagyszülői háztól is, mert lehet már nem látom többet őket. Ez egy kicsit szomorú, mert sok szép emlék köt mindkettőhöz. A deguim meg sem ismertek, először nem akartak velem szóba állni. Aztán az egyik a végére már megbarátkozott velem, a másik nem nagyon haverkodott.

Visszafelé olyan sok kajaféle volt a táskámban, hogy egy kicsit féltem, hogy átengedik-e a reptéren. De végül nem volt gond. Jól fáradtan értem haza, másnap pedig mehettem dolgozni.