Magyar klub

A Facebookon több magyar csoport is van és több összejövetelt is szoktak rendezni. Van egy kisebb összejövetel szombatonként, oda látogattunk el a hétvégén az egyik barátnőmmel és a férjével. (Szabi dolgozott). 

Az utcáról láttuk a helyiséget és hogy van ott pár ember, de nem találtuk meg a bejáratot. Körbementünk, volt ott egy templom (ami kívülről nem templomnak nézett ki, hanem egy teljesen szimpla tömb épület volt), aztán a többiek felvilágosítottak, hogy a templom hátsó részében van a program, de nem tudtuk hogy is kéne hátra menni. Körbejártuk inkább az épületet és találtunk is egy ajtót, ami nem volt nyitva (a csengőt persze nem vettük észre...) itt már tudtuk, hogy jó helyen vagyunk, mert be lehetett látni és a falon voltak magyar feliratos poszterek. Végül Szandra vállalta magára a feladatot, hogy bemegy és megkérdezi a papot, aki a gyóntató fülkében ült. Bement hát meggyónni a bűneit :) Aztán kiderült, hogy a pap is magyar, és útbaigazított minket, hogy a templomon keresztül tudunk hátra menni. Szombat esténként egyébként magyar mise is van itt, de azt most mi kihagytuk. 

Az elején nem volt túl sok ember, később még jöttek páran, volt szendvics, tea, üdítő. Családias hangulat volt, jött még két munkatársunk is, nagyrészt velük beszélgettünk, de nem maradtunk túl sokáig. 

Elátkozott biciklik

A múlt hetünk a biciklik elromlásáról szólt. Először Szabi kapott defektet, reggel taxival kellett mennie dolgozni, hogy időbe beérjen. Vettünk szépen javító készletet és megcsinálta a kereket, de a fékekkel is gond lett, így végül szervízbe kellett vinni. 

Másnap én is defektet kaptam, "szerencsére" akkor amikor már majdnem beértem dolgozni, így csak hazafelé kellett tolnom a biciklit. Ezt is megcsináltuk, és másnap reggel nyugodtan indultam útnak. Csak a kerék újra leeresztett.... Nekem is taxiznom kellett, de szerencsére az út túloldalán lakik egy munkatársam, így tudtunk egy taxival menni. (A tömegközlekedés nem igazán jó errefelé, van, aki minden nap taxival jár be reggel). Hazafelé már egy másik lány hazahozott kocsival. 

Aztán vettünk új belsőt, de azzal is leeresztett. Közben pedig elmentem Szabi bicikliével dolgozni, majd azzal is defektet kaptam (de mentségemre legyen mondva, hogy nagyon el volt használódva a hátsó kereke). Végül mindkét bicikli a szervízben kötött ki, mert az enyémen már nem működött se a fék, se a váltó. 

Most mindkét bicikli rendben van, bár nem hiányzott ez az egy hét, amiben kétszer is haza kellett gyalogolnom (kb egy óra az út gyalog) + kétszer mentünk el a szervízhez (Szabi még plusz egyszer), meg a reggeli kapkodás, hogy akkor most mi is legyen. Ráadásképpen pedig tegnap belém jött egy másik biciklis. Szerencsére a biciklinek nem lett baja és nekem sem komolyabban. 

Most már remélem egy darabig nem lesz semmi gond velük, különben inkább veszek egy rollert!

Trafford Centre

A Trafford Centre a város egyik bevásárlóközpontja, ami amolyan látványosságnak is számít. Mi se vásárolni mentünk ide, hanem csak "kirándulni". A hely hatalmas és az egyes részek a világ különböző tájai szerint vannak berendezve. Volt görög rész, egyiptomi, kínai, new orleans-i, azt hiszem ennyi, de lehet valamit kihagytam. A különböző részeken a wc-k is ezek szerint voltak megcsinálva, nagyon szép volt például az egyiptomi. Venni persze nem vettünk semmit, de egy programnak jó volt. 

            

                   

Évforduló

Szerdán ünnepeltük az egy éves évfordulónkat :) Ennek örömére egy olasz étterembe mentünk el, amit egyszer egy olasz pár ajánlott, akikkel összetalálkoztunk egy pubban. Ez most nagyon jó választás volt!

Kicsit nehezen találtuk meg, utána pedig villámgyorsan ment minden. Ahogy megéreztünk, odavittek az asztalhoz, vették el a kabátot és már jött is a pincér, hogy akkor mit kérünk inni. Én meg még csak félig vettem elő a zsebkendőmet, hogy kifújjam az orrom.

Mindketten az ebéd menüből választottunk, így ettünk egy előételt és egy főételt, utána pedig megfeleztünk egy desszertet. Minden nagyon finom volt, főételnek itt is steaket ettünk, ami hát messze felülmúlta a legutóbbi. 

Végül még mind a ketten kaptunk egy törzsvásárlói kártya szerűséget, amin van 20-20 font és a mostani étkezés 50%-át is visszakapjuk. A következő fogyasztásnál pedig felhasználhatjuk mind a két kártyát. Már megérte itt enni. :)

Új évi foci meccs

Már régóta szerettünk volna elmenni itt egy meccsre, mert itt azért kicsit színvonalasabbak, mint otthon. A nagyobb csapatok meccseire elég macerás jegyet szerezni. Először szurkolói kártyát kell kiváltani, és utána lehet megvenni a jegyet. Ennyi pénzt pedig csak egy meccsre nem akartunk elkölteni (jó a szurkolói kártyát csak egyszer kell kiváltani, de nem mennénk annyi meccsre, hogy ez megérné). Szabi egyik munkatársának a fia a boltoni csapat stadionjában dolgozik, így felajánlotta, hogy szerez nekünk jegyet. Nekünk ez is tökéletesen megfelelt. 

Már nagyon készültünk a meccsre, megkaptam feladatnak, hogy nézzek utána a két csapatnak, mert fogadni is fogunk rá. Ezt annyiban teljesítettem, hogy egyszer nézegettem eredményeket. Végül a meccs előtt nagyon lebetegedtem, éjszaka még lázas is voltam. De reggelre már jobban lettem, és elhatároztam hogy mindenképp elmegyünk a meccsre. Délre, mire elindultunk, már egész jól is voltam. Persze jól felöltöztem és túlélő felszerelést is vittünk, plédet, meleg teát, gyógyszereket (ezekre szerencsére nem is volt szükség), mentolos cukorkát és zsebkendőt. Vonattal mentünk, de csak 3 megállóra van a stadion, így egész hamar odaértünk. Az állomástól pedig csak pár percre volt maga a stadion, már látni is lehetett, ahogy leszálltunk, így nem volt gond az odatalálással.

A stadion szép volt kívülről is, jól rá lehetett látni és le is lehetett fényképezni. Nem volt úgy körbezsúfolva, mint a liverpooli. A portán átvettük a jegyeket és pont időben kiértünk a játékosok érkezésére. A Bolton egyik kapusa magyar, Bogdán Ádám, sikerült aláírást is szereznünk tőle. Bár majdnem elment, ha nem magyarul kiabálunk utána, nem jött volna oda hozzánk. Látszott rajta, hogy kicsit meglepődött :)

 

Ezután gondoltuk elfoglaljuk a helyünket. A főbejáraton kellett bemenni és ott bolyongtunk egy kicsit. Végül kiderült, hogy nem csak normál jegyünk van! Hanem olyan jegyünk, amihez büfé is tartozik, a játékosok hozzátartozói kapnak ilyen jegyet. Lehetett meleg teát és kávét inni, volt keksz, lehetett volna sört és kólát is kérni, de mi jól elvoltunk a meleg italokkal is. Volt ott egy idősebb bácsi, ő igazított minket útba, meg mutatta meg, hogy hol mit találunk. Fogadni is úgy fogadtunk, hogy körbejárt egy fogadós néni, kiosztotta a lapokat, később pedig jött és összeszedte. Nekünk el se kellett menni a helyünkről. Itt kicsit jobban öltözöttek voltak az emberek, mint a normál meccsre járók. Kicsit frusztrált, hogy én még hajat se mostam, még csak alapozót se tettem az arcomra. 

A helyünk is nagyon jó volt, a 3. sorban, a középvonalnál. Szerencsére a nap is kisütött, de azért elég hűvös volt. Félidőben is bementünk a büfébe és ittunk egy teát. Lehetett volna levest is enni, de elég nagy tömeg volt és az a terem másik felében lett volna, így azt kihagytuk. 

 

A meccs izgalmas volt, Ádám volt végig a kapus, nem sok dolga volt, főleg csak a meccs végén, de szépeket védett. A Bolton jól játszott, végül csak egy gólt hozott össze, pedig sokat támadott, csak a végén valahogy mindig elszerencsétlenkedték. De nyertek és az a lényeg, mert így legalább én is nyertem a fogadáson :) De én nagyon kispályás voltam, csak 2 fonttal fogadtam. Amikor felvettem a nyereményem, akkor néztem, hogy más, 10-20-30 fontokkal játszott. Meg is kérdezte a nő, hogy nem fogadtam még korábban igaz? :)

Jó éreztük magunkat, pedig a meccs előtt még féltem egy picit, hogy majd unni fogom. De mindenképp megérte elmenni, kár lett volna kihagyni. Lehet, hogy még máskor is elmegyünk egy-egy meccsre.

Szilveszter

Olyan gyorsan eljött a Szilveszter, valahogy nem is voltam ráhangolódva. Nagyon nem terveztünk előre semmit, végül az utolsó napokban áthívtunk magunkhoz egy pár embert, amiből az utolsó napon 4-en (két pár) lemondta betegség miatt. Így csak 5-en voltunk, magyarok (vagyis az egyik srác félig magyar-félig szerb). 

Jó hangulatban telt az este, beszélgettünk, iszogattunk. Én nagyon álmos voltam, mert délelőtt még dolgoztunk, korán kellett kelni. Fél 11 körül besétáltunk a városba, de már csak hárman. A Brewdog Pubban ittunk egy sört, itt ért minket az éjfél. A pub nagyon nyugis volt, nem sok ember volt rajtunk kívül, ellentétben az utcával és a szórakozóhelyek bejárataival. Ott elég sok ember ácsorgott és nem volt rajtuk se kabát se pulóver, semmi! Egy szál koktélruhában mászkálták a lányok, persze harisnya nélkül és egy szál ingben a fiúk. Mintha ciki lett volna felvenni egy kabátot..... Jó nem volt hideg, de azért mi rendesen fel voltunk öltözve és nem mondom, hogy melegem lett volna...

Fél 1 körül a pub is zárt, és már mi is fáradtak voltunk (én már az éjfélt is alig tudtam nyitott szemmel megvárni) és valahogy a szórakozóhelyeknél sem barátságos emberek várakoztak. Így ezután haza is sétáltunk és lefeküdtünk aludni. Nem csaptunk valami hatalmas nagy bulit, de jó is volt ez így. 

Az elmúlt évet nincs sok kedvem értékelni/elemezni. Sok minden történt, nagyon jó dolgok és rosszak is, voltak nagy változások az életemben, előkerültek új kihívások, de még sok feladat és élmény vár rám ebben az évben is. Legyen ez az év jobb, mint a tavalyi! :) 

Boldog Új Évet Mindenkinek!