A pár hónapos várakozás után eljött végre a nagy utazás ideje. És ez azt is jelentette, hogy be kellett pakolnom 20+10 kg-ba a cuccaimat, ami nagyon nehéz volt. Amikor eldöntöttem, hogy tényleg elköltözöm Angliába, akkor már fejben elkezdtem csomagolni. De abba nem gondoltam bele, hogy milyen kevés is lesz ez a 30 kg. A konyhai felszereléseimnek búcsút kellett intenem egy időre és jó pár ruhadarabnak is.
A bőröndöm első körben 23,5 kg volt, de átcsoportosítottunk, selejteztünk és már lemenet 20 kg alá, amikor még hiányzott belőle a 1 kg kolbász, azt pedig nem hagyhattuk itthon. Közben a mérlegünk megadta magát, így csak érzésre tudtuk, hogy kb 20. Végül 19,9 kg lett :) És egy rossz szavam sincs a légitársaságra, mert a kézi poggyászom több volt mint 10 kg + volt még egy táskám, ami szerintem szintén nehezebb volt, mint lehetett volna. És mindezekért egy szót sem szóltak, nem is figyelte senki. Igaz, hogy a tipikus batyus nem idén barnultakhoz képest mi még semmik sem voltunk (persze, hogy olyanok is voltak).
A repülő út egész jól telt, még az átvilágító kapunál az előttem lévő besípolt, aki még utána is besípolt és fizikai vizsgálatra is elvitték, ez egy kicsit lassította a sort, de legalább nálam nem csipogott. A gépen találtunk két helyet egymás mellett és az egyik még ablak mellett is volt. Végül a 3. ember is átült a másik oldalra, így a mi oldalunkon egyedül maradtunk.De a felszállás előtt Szabolcsot átültették, mert hogy nem abba a részbe szól a jegye és meg van határozva, hogy hány embernek kell elől, középen és hátul ülnie. ezzel csak az volt a gond, hogy mindenki össze-vissza ült (a mi random kiosztott helyünket például már elfoglalta más, amikor odaértünk) és hely is volt, így miután Szabit elültették én egyedül ültem a sorban. Na mindegy, csak a fel és leszállásnál nem tudtunk együtt ülni. Viszonylag tiszta volt az idő, egész sok mindent lehetett látni. Utólag már bánom, hogy itt nem készítettem képeket.
Elég nagy váltás volt a leszállás, fent még sütött a nap, utána vastag felhő réteg, lent pedig esett az eső.
A rövid vonatozás után (először rossz vonatra szálltunk fel, de még jó, hogy pánikolós vagy és kb 5x megkérdeztem, hogy, de biztos, hogy ez a jó vonat?? Így még időben kiderült, hogy nem) még kb 1 órát sétáltunk. Persze normál tempóban és csomagok nélkül valamivel rövidebb lett volna, de így elég lassan haladtunk miattam és nagyon fáradt voltam, amikor megérkeztünk.
A lakás nagyon szép, modern és mindenhol világos padlószőnyeg van (kivétel a fürdőben és a konyhai részen), de még a lépcsőházban is végig ugyanaz a világos szőnyeg van faltól-falig. Nem is értem, hogy miért nem tiszta kosz az egész, de nem az.
Van egy hong kong-i lakótársunk, aki csak akkor jön ki a szobájából, ha nagyon muszáj, beszélni se sokat beszél (csak ha mi szólunk hozzá), szóval nem lesz vele baj. A szülei a főbérlők, velük is találkoztunk valamelyik nap, eddig aranyosak voltak. A kezdeti nehézségeket (pl., hogy nem tudták, mi a bejárati ajtó kódja és hogy nem volt tükör az egész lakásban) is sikerült megoldani.
Az érkezést követő napon kértem időpontot NI number ügyintézéséhez is telefonon. Nagyon izgultam, sokat visszakérdeztem, de azért csak sikerült. Tegnap kellett személyesen is megjelennem a kérelem miatt. Egyedül mentem, biciklivel. Az útvonal tervező szerint 18 perc az út, de hát ezt nem az én tempómhoz szabták. Majdnem 50 perc volt, mire odaértem, mert csak a járdán mertem közlekedni és ahol sok volt a gyalogos, ott inkább csak toltam a biciklit. Visszafelé már lemerészkedtem az útra is :) De amikor egy emeletes busz ért mögém, inkább gyorsan felmentem a járdára, mert elég frusztráló volt. Pont odaértem az időpontomra, így várnom sem kellett, egyből hívtak. Az ügyintéző nagyon érthetően beszélt, mindent értettem, kivétel, amikor a magyar adókártyámat kérte, mert azt félig magyarul félig angolul ado-carad-nak mondta és ezt nem tudtam hova tenni :) Csak akkor jöttem rá, mit szeretne, amikor a Hungarian-t is hozzá tette.
Eddig nagyon jó az idő, csak egy délelőtt esett napközben, azóta is minden nap süt a nap és eső is csak este vagy éjszaka esik, szóval egy szavam se lehet :) Sokat sétáltunk, amíg nem jött meg a biciklim, mindenhova gyalog mentünk. 1-2 megállókat kellett volna tömegközlekedni, annyiért pedig nem éri meg megvenni a jegyet. Plusz rá is értünk. Az első pár napban boltokat jártunk, be kellett szerezni a lakáshoz 1-2 dolgot és persze mindent máshol lehetett megvenni. Vagy elfelejtettünk valamit és másnak visszamentünk érte. Úgyhogy a boltba már egyedül is el tudok menni és felfedeztünk már a közelben 1-2 szép városrészt, a közeli parkba pedig járunk edzeni is és persze a Brewdog Pub-ot sem hagyhattuk ki (ezekről majd később írok és képeket is teszek fel).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése