Steakezés

Szabi már egy ideje mondogatta, hogy el szeretne menni steaket enni, én pedig nem voltam ellenére a dolognak. Végül tegnap mentünk el a kinézett étterembe.

Maga a hely elég puccosan nézett ki. Már a recepciós pultnál elvették a kabátunkat és betették a ruhatárba (ez egy szekrény volt). Belül minden fekete és fekete-fehér tehenes mintás volt, nagyon csilli villi csillárokkal. Engem egy picit frusztrált is a hely, nem éreztem magam oda valónak. Pedig mi is szépen fel voltunk öltözve, nem volt azzal gond. Ár tekintetében annyira nem volt vészes (én többre számítottam a végösszegnél). 

A személyzet nagyon kedves volt, az elején kihoztak egy nagy fa tálon mindenféle hússzeletet és elmagyarázták, hogy melyikről mit kell tudni. Ez hasznos volt, mert voltak az étlapon olyan megnevezések, amikről fogalmam sem volt. Én végül az ebéd menüből választottam egy kisebb steaket és egy desszertet, Szabi meg egy nagyobb steaket (de hogy pontosan milyen félét azt már nem tudom). Furcsa volt, hogy normális itallapot nem is kaptunk, csak borlapot. És amikor megkérdeztük, hogy üdítő van-e, akkor azt mondták, hogy igen van, kóla vagy limonádé.... Hát ez elég szegényes felhozatal volt egy ilyen puccos étteremhez képest.

A kaja végül jó volt, nem tudnék semmi rosszat mondani rá, de ettem már sokkal sokkal finomabbat is otthon egy kisebb étteremben. Utána pedig a desszertemre olyan sokat kellett várni, hogy azt már rég el is felejtettem, hogy mit rendeltem. Ettől sem voltam nagyon oda, valami diós-mandulás tészta volt, meg kaptam mellé egy kis vanília fagyit. 

Összességében én inkább csalódottan, mint elégedetten távoztam. Hiába volt a hely szép, a személyzet kedves, a steak sem volt rossz, de valahogy mégis az maradt bennem, hogy jobbat vártam. Ráadásul bent elég hűvös is volt, amire a desszertemre vártunk, már fáztam. 

Legközelebb inkább valami kisebb helyet fogunk kipróbálni. 

Karácsony

Ez az első olyan Karácsony, amit nem otthon töltöttem/töltök a családdal. Éppen ezért nagyon készültem rá,  megpróbáltam egy kicsit idevarázsolni az otthoni hangulatot. A hétvégén megterveztük mi legyen az ünnepi menü és be is vásároltunk hozzá, hogy ne kelljen az utolsó pillanatokban kapkodni. Az ajándékokat már korábban megvettük, így az is ki volt pipálva. 

A karácsonyi készülődést vasárnap mézeskalács sütéssel és fa beszerzéssel kezdtem. Még jó időben kinéztük a közeli boltban, hogy milyen fát fogunk venni. Kicsit, de élőt. Addig addig halogattuk, hogy mire a hétvégén odajutottunk, már elfogyott. De nem csak ott, szinte mindenhol. Az angoloknál nem tudom mikor szokás feldíszíteni a karácsonyfát, de nagyon sok helyen már több hete az ablakban állt a fa teljes díszben. Úgyhogy én már el is kezdtem bepánikolni, hogy honnan lesz most akkor nekünk fánk. Szerencsére az egyik lány tudott még egy helyet mondani, hogy hol lehetett még fát kapni, választék is volt. Végül műfenyőt vettünk, mert az élők hatalmasak voltak (igaz, hogy ugyanezen az áron kb 160 centis élő fát kaptunk volna, de nem akartunk olyan nagyot). A lány, aki javasolta a helyet el is vitt munka után kocsival és haza is hozott, mert amúgy is erre jött volna és utána vissza is vitt a biciklimért. Ilyen egyszerűen lett végül fánk. 

A mézeskalács tésztája most egész jól sikerült, csak az itteni sütő olyan buta. Nem süt alulról és hiába teszem légkeverésesre, valahogy akkor se akar megsülni semminek az alja. Az első adag elég betonkemény lett pont emiatt, mert a teteje már jó lett volna, de az alja meg nem. Aztán mérgembe sokkal feljebb vettem a hőfokot és így a többi már jól meg sült, csak nagyon oda kellett figyelni, hogy ne égjen meg. Aztán hétfőn ki is díszítettem őket (vagyis csak a felét, mert elfogyott a mázam). Szépek lettek :)

Kedden következett a torta. Oreo tortát csináltam, e szerint a recept szerint. A tortalap elég vacak lett, de a krémje valami isteni finom. Úgyhogy el fog fogyni. A torta után még megcsináltam a karácsonyi likőrömet is, ami egy kicsit erősre sikerült. Pedig csak fele annyi alkoholt tettem bele, mint amennyit a recept írt és sokkal több tejszínt. Jó sűrű is lett tőle, már már kicsit olvadt fagyi állaga van. A végeredmény finom lett, de erős.

Szerdán pedig jöhetett az ünnepi menü :) Csirkeraguleves, másodiknak pedig bárányos ragu. Közben pedig Sissit néztem, mert azt otthon mindig leadják a tévében karácsonykor és mindig megnézzük. A végeredmény nagyon jól sikerült, minden nagyon finom lett. Büszke is vagyok magamra. A késői ebéd után feldíszítettük a karácsonyfát és jöhetett az ajándékozás. Azért egy picit elpityeregtem magam, amikor az otthonról kapott ajándékokat kibontottam. Szeretek karácsonykor otthon lenni, úgyhogy nehéz volt most ilyen távol lenni. 

Este bementünk a belvárosba, mert mindenkitől azt hallottuk, hogy 24-én itt nagy bulik vannak.  Hát elég kihalt volt a város. Találkoztunk két sráccal, az egyik Szabi ismerőse volt, velük kerestünk valami helyet ami még nyitva van. Végül sikerült találnunk egy kocsmát, ahol még a zene is jó volt, csak nagyon nagyon hangos. Nehezen lehetett beszélgetni. Egy sör után már azt mondta a csapos, aki a tulaj is volt egyben, hogy zár. Fel is öltöztünk és indultunk volna kifelé, amikor láttuk, hogy mások még kaptak újabb adag innivalót. Végül nekünk is azt mondta, hogy kaphatunk még egy kört, ha gyorsak vagyunk :) Elkezdtünk vele beszélgetni, jó fej volt, annak ellenére, hogy manchesteri, érthetően beszélt angolul, csak nagyon gyorsan. Kaptunk tőle egy ingyen kört is én pedig megkínáltam egy kis mézeskaláccsal. A végén még egy olasz lánnyal és sráccal is elkezdtünk beszélgetni, aztán éjfél körül mi voltunk az utolsók vendégek, így mentünk. 

Ma pedig pihenünk, így telt eddig az első külön karácsony. Holnap dolgozunk, de délután jó lenne megint bemenni a városba, mert elvileg holnap lesz a boxing day, amikor megint nagy leárazások lesznek. Nem mintha eddig nem lettek volna, mindenhol 20-50%-os leárazások voltak és ezen felül is voltak még olyan akciók, amiket már ki se írtak. Vagy csak amikor bementél a boltba odakiabálták, vagy csak a pénztárnál vetted észre, hogy kevesebbet fizetsz, mint amennyi ki van írva. Az a vicces, hogy tényleg nem egy boltba jártunk így, hanem kb 3-4-ben. Otthon meg inkább az ellenkezője a jellemző. Majd meglátjuk.

Csütörtöki csavargás

Csütörtökre korcsolyázást terveztünk Szandrával, a barátnőmmel akivel a munkahelyen ismerkedtünk meg. A Media citynél van egy szabadtéri jégpálya, de persze az eső egész délután szakadt. A pálya attól függetlenül nyitva volt, de kb 5 centi vastagon állt a víz a jég felett. Így a korcsolyázást inkább kihagytuk és helyette inkább csavarogtunk a közeli plázában. Ez nem olyan frekventált helyen van, így nem is voltak sokan, kényelmesen tudtunk nézelődni. Hát láttunk szép dolgokat.

A pláza előtt pedig most fel van állítva és négyzet alakú fényfüzér tenger :) A füzérek változtatják a színüket, időközönként is, de külön-külön is. Pl, ha megfogsz egyet, annak is megváltozik a színe. Nagyon jópofa. Csináltunk is egy pár képet.

     

 

Liverpool

Múlthét pénteken elkirándultunk Liverpoolba. Nincs messze, egy óra volt az út busszal és nem is drága a jegy sem. Korán reggel mentünk és először sikerült rossz buszállomásra mennünk. A másikat meg nagyon nehezen találtuk meg, a buszt, amire a jegyünk szólt már rég lekéstük. Szerencsére elég sűrűn indulnak buszok és itt nem nagyon foglalkoznak azzal, ha másik járattal mész, mint amire a jegyed szólt. Csak az útvonal legyen ugyanaz. Így egy kicsit később értünk oda a tervezettnél, de még mindig maradt elég időnk a városnézésre, 

Első körben a dokkok felé vettük az irányt, mert még sütött a nap. Ennek ellenére minél közelebb értünk a vízparthoz annál hidegebb lett és annál jobban fújt a szél. Az út kb fél óra volt kényelmes sétával, nem volt messze. A parton több múzeum is van és Manchesterrel ellentétben itt szuvenír bolt van szuvenír bolt hátán. Csináltunk egy pár képet, aztán bementünk a Liverpool múzeumba mielőtt elkezdett volna esni az eső. Az időjárás itt nagyon bolond volt, 5 percenként változott, először sütött a nap, utána esett az eső, volt egy kis jégeső és 10 perccel később már újra nap sütött. Egész nap ez ment. Sokszor mire elővettem volna az esernyőt, már újra kisütött a nap. 

 

 

A múzeum nem volt rossz, bár elég kaotikus lett berendezve. Teljesen random módon voltak egymás mellé pakolva a kiállított tárgyak, egy dinoszaurusz csontvázat simán betettek a hajók és vonatok közé. Szép kényelmesen végignéztük, aztán mentünk is tovább. Van még ott tengerészeti múzeum, rabszolga múzeum és persze Beatles múzeum is (ide is be akartunk menni, de elég drága a belépő, így majd legközelebb). Sétáltunk még egy kicsit a dokkoknál, bementünk egy két kisebb boltba, csakhogy felmelegedjünk. Itt is van óriáskerék, de itt sem ültünk fel rá. Úgy látszik Angliában nagy divatja van a kerekeknek, Manchesterben is van egy. Lehetett volna hajókázni is egy közeli szigetre, ezt is ajánlották, de most nagyon hideg volt hozzá. Majd még úgyis visszajövünk, amikor jobb idő lesz.

 

 

 

 

A sétálóutcán nézelődtünk egy kicsit a karácsonyi vásárban, ez nagyon hasonló az ittenihez. Ittunk egy forralt bort is, de itt nem karácsonyi bögrében adták. Zárásképpen pedig elmentünk a város két legnagyobb focicsapatának a stadionjához. Ez egy kicsit hosszabb út volt, át kellett menni egy dombon fekvő parkon is. A domb tetején volt egy kilátó, ahonnan az egész várost be lehetett látni. A két stadion között is volt egy szép park egy kis tóval és kanadai ludakkal. Ahogy megálltunk a tó partjánál nézelődni egy kicsit, a ludak egyből odajöttek, abban reménykedve hogy kapni fognak valami kaját. Amikor rájöttek, hogy nem kapnak semmit, akkor vissza is mentek az eredeti helyükre. Aranyosak voltak. A stadionok eléggé körbe voltak építve lakóházakkal, nem lehetett olyan jól rájuk látni, mint például a manchesteri stadionokra. Nekem ezek nem tetszettek. 

 

 

Visszafelé még beültünk egy a buszállomáshoz közeli helyi pubba, mert volt még egy kis időnk. Aztán már nem is kellett sokat várnunk, és jött is a busz. Igaz, hogy az egy órával korábbi busz ért oda akkor, amikor a miénknek kellett volna megérkeznie, de felengedtek rá és bőven volt hely is, így nem volt gond. Közben már rájöttünk, hogy a busz megáll a mi utcánk végén is, így legközelebb nem kell bemenni a belvárosba a központi buszmegállóba, elég csak ide kisétálni :)

Manchester Language Exchange

Van egy manchesteri facebookos csoport, ami azért jött létre, hogy az emberek gyakorolhassák az angol és egyéb idegen nyelveket. Minden szerdán van egy kis összejövetel egy közeli kocsmában, ahol összegyűlnek az emberek - mindenféle nemzetiségűek. Szabi már a múlt héten is volt, én tegnap voltam először ezen a rendezvényen. De nagyon tetszett. 

Tényleg nagyon sokféle ember van, a világ különböző pontjairól. Mindenki nagyon barátságos, mert azért vannak ott, hogy beszélgessenek. Végre sokat beszéltem angolul és egész jól is ment. Beszéltem egy japán egy kínai és egy olasz sráccal, egy-két dolog volt csak amit nem értettem, legtöbbször csak azért kellett visszakérdeznek, mert nem hallottam a zaj miatt. Többször is menni fogunk, már csak egy kicsit bátrabbnak/barátkozósabbnak kellene lennem.

...

Hét közben valahogy sose jutok oda, hogy írjak valamit, így mindig hétvégén szedem össze a gondolataimat. Ez a hét is esemény dúsan telt.

Még az első napok valamelyikén (már nem is emlékszem pontosan melyik nap) volt egy áramszünet a raktárban, az utolsó kb két órában. Persze hazamenni nem lehetett, pedig sok mindent nem tudtunk csinálni a sötétben. Csak a legfelső szinten volt nagyrészt világos és azon a részen, ahol nincsenek szintek. Pár ember beállt csomagolni, mert hát ugye a targetet meg kell csinálni..... Mi csak bujkáltunk :) Nagyon viccesen néztek ki az elhagyatott sorok, mindenki csak otthagyta a kosarát, körülötte a ruhákkal, ahol épp tartott. Mintha valami katasztrófa sújtotta övezet lett volna. Szerencsére csak akkor jött vissza az áram, amikor már a kabátot vettük fel, így ez egy nyugis napra sikerült.

A héten elkezdtünk rendszeresen járni az edzőterembe, ahova beiratkoztunk. Már kipróbáltam három félre órát is, voltam jógán, amit egy magyar nő tartott, egy body combat nevű órán, itt különböző ütéseket és rúgásokat csináltunk zenére ugrálós verzióban (Nekem itt egy kicsit fura volt, hogy úgy csinálnak ilyeneket, hogy nem is ismerik a helyes technikát. Az elején megkérdezte az edző, hogy ki az aki új. Amikor jelentkeztem akkor csak annyit mondott, hogy próbáljam követni, de nem baj, ha lemaradok. Még szerencse hogy az alapokról van fogalmam a karate miatt) és voltam egy body balance nevűn is, ez is hasonlított a jógára. Eddig az utolsó tetszett a legjobban, de ki szeretném még próbálni a többit is. 

Péntek délután/este csajos programot tartottunk az egyik lánnyal. Voltunk a karácsonyi vásáron, ahol forralt boroztunk és édességet kerestünk a fiúknak mikulásra és utána beültünk egy pubba koktélozni. Olyan hatalmas koktélt sikerült rendelnünk véletlenül, hogy teljesen meg se bírtuk inni. Mert itt ugye nem dl-ben vagy más egyéb normális mértékegységben írják ki a dolgokat, hanem adnak neki valami nevet. A nagyobb volt 2 db akciós, így olyat kértünk, ami mint utólag kiderült 2 pint volt. Én nagyon meglepődtem rajta amikor kihozták. Erősnek mondjuk nem volt erős és valami elolvadhatatlan jég volt benne. Elég sokáig ott voltunk (lehetett kb egy óra is, vagy több), de a jégen nem látszódott, hogy elkezdene olvadni. Fura volt. Jó kis este volt, csak én már nagyon fáradt és álmos voltam. Villamossal mentünk be a városba, hááát biciklivel sokkal gyorsabb lett volna.

Amikor hazaértem, akkor Szabi már aludni próbált, így gyorsan bele is csempésztem a csokit és az édességet a cipőjébe, mert ő másnap ment dolgozni. Nagyon meglepődött rajta reggel, nem is tudta hirtelen, hogy kitől kapta és hogy került oda :) 

Egy sűrű hét

Ez a hét is gyorsan eltelt, sok programunk volt. Már mindenhol teljes a karácsonyi készülődés, a raktárban is teljes bolondok háza van. Csütörtökön újra vacsora vendégeink voltak, most hamburger estet tartottunk. Ez is jól sikerült :) Bár a kéksajtos mártogatós itt valahogy nem sikerül olyan jól, mint otthon. Igaz a tejfölnek kicsit más íze van itt, és valahogy a sajtnak sem volt olyan erős íze. De azért meg lehetett enni. 

Pénteken volt a fekete péntek, amikor elvileg nagy leárazások vannak. Nagyon készültek rá a Missguidednál, rekordod is döntöttek már péntek délelőtt. Ennek örömére megnézhettük, ahogy az irodisták és a főnökség pezsgőt bont, mi pedig kaptunk egy nyalókát... Mintha valami gyerekek lennénk. Délután bementünk a városba is, de a nagy tömegen kívül nem volt túl sok minden értelmes. Leárazások nem nagyon voltak.

Szombaton bementem túlórázni, mert így kiadják a 24-ét. Szerencsére elég csendes volt. Délután pedig új edzőtermet próbáltunk ki. Sajnos kettlebell edzés nincsen, de vannak kettlebellek, így egyedül tudok edzeni. Vannak egyébként mindenféle órák, meg sokféle gép/súly és van szauna meg gőzkabin is. Végül beiratkoztunk, mert nincs tőlünk messze és egész jó áron van. Majd kipróbálok más órákat, hátha megtetszik valamelyik. 

Ma pedig csak pihentem, egész délelőtt csak pizsomában voltam :)

Hétvége

Most péntek szombaton voltunk itthon, így egy nappal előre hoztuk a hétvégét. A pénteki napunk elég sűrűre sikeredett, először reggel 10-re mentünk egy edzőterembe, ahol az első alkalom ingyenes. (A legtöbb helyen van ilyen akció egyébként). A terem jó lenne, van benne sok kardió gép, súlyok és csoportos órák is, meg uszoda részleg szaunával. De elég drága, így még kipróbálunk más helyeket is, mielőtt befizetnénk valahova. 

Miután itt végeztünk, tettünk egy kis bevásárló körutat, ha már úgy is a belvárosban voltunk. Sikerült elég sok karácsonyi ajándékot megvennünk, nagyon jó dolgok vannak, nagyon jó áron, így még a hülyének is megéri megvenni :) Ilyenkor hiányzik az autó, meg amikor vásárlás közben végig kell hurcolni az összes cuccot, amit megvettünk addig, amíg be nem fejeztük a vásárlást. Eszembe is jutott fél úton, hogy milyen jó lenne az eddig megvásárolt dolgokat betenni a kocsiba.... Aztán rájöttem, hogy csak a biciklink van.

Miután hazaértünk, kezdhettünk is takarítani és főzni, mert estére vacsora vendégeket hívtunk. Főztünk levest, másodikat és egy kis nassolnivalót is. Végül sikerült időben végezni mindennel, a leves még ki is hűlt egy kicsit, mire a vendéget megérkeztek. Jó kis este volt, de nagyon fáradt voltam már a végén, alig vártam, hogy ágyba kerüljek.

Ma pedig csak az Ikeába mentünk el, de most villamossal és nem biciklivel. Mert a szekrény féleséget, amit kinéztünk nem tudtuk volna biciklivel elhozni. Az a vicces, hogy az út így is egy óra volt, biciklivel is annyi.

Karácsonyi vásár

A karácsonyi vásár már kb két hete megnyitott, tervbe is volt véve, hogy ellátogatunk. Szerda délután el is mentünk és nagyjából körbenéztünk. A városháza előtti téren voltak jobban csoportosulva a bódék, de a kisebb sétáló utcákon is végig van valami, így lehet, hogy nem néztünk végig mindent. Nagyon sok kajás árus van, szerintem több is, mint az olyanok, akik különféle tárgyakat/dolgokat árulnak. És a nagyobb helyeken német kolbászt meg sört lehet kapni, forralt bort már csak a vége felé láttunk, de addigra már egy másik helyen tele ettük/ittuk magunkat. A karácsonyi vásár hivatalos pohara elég csúnyára sikerült, így azt nem tartottuk meg.

Voltak nagyon jó dolgok, amiket hosszú percekig néztünk és persze volt olyan is, ami minden második bódéban ugyanaz volt. De összességében tetszett, szépen fel van díszítve a város és a vásár is. Mondjuk én szeretek az ilyen helyeken nézelődni, így jobban örültem volna, ha kevesebb kaja és több kacat van :) Szerencsére nem voltak vészesen sokan, hétvégén biztos tömeg nyomor van. 

                  

                  

Szemvizsgálat

Még amikor megérkeztem, akkor sikerült kimosnunk a szemüvegemet. Nem tudjuk, hogy hoztuk össze, de így alakult. A szemüveg ahhoz képest egész jól túlélte a műveletet, a keretnek nem lett baja, viszont a bal lencsén lett pár karcolás. Most eljutottam oda, hogy csináltatok új szemüveget és előtte elmentem szemvizsgálatra is, ami most ingyenes volt. Szinte ugyanaz volt, mint otthon, megnézték géppel is a szemem, meg kellett olvasni is, de csináltak egy terheléses vizsgálatot is, amikor hármat belefújt egy gép a szemembe és fényképet is készítettek a szememről. A fényképet utána meg is mutogatták, minden nagyon szép és jó volt. Teljesen meg voltam elégedve a vizsgálattal. Féltem, hogy nem fogom érteni, amit mondanak, de csak amikor azt nem értettem teljesen, amikor azt a fújkálós dolgot magyarázták. Most egyet fizet kettőt kap akció volt, így lesz 2 szemüvegem egész jó áron. A keret választék nem volt valami nagy szám, de csak találtunk kettőt, ami tetszett. Bár azért hiányozni fog a mostani keretem, már úgy megszoktam. 

Londoni kirándulás

Múlt hét végén három napot Londonban töltöttünk. Odafelé vonattal mentünk, ami nagyon kényelmes volt, 2 óra alatt kicsi késéssel ott is voltunk. Visszafelé busszal jöttünk, ami időben sokkal hosszabb, több mint 5 óra volt úgy, hogy nem is állt meg a busz sehol. Itt az otthonival ellentétben lehet használni a buszon lévő wc-t, így még pihenőnél sem kellett megállnia sehol a busznak.

Most nem turistáskodni mentünk Londonba, hanem egy előadás miatt és mellette meglátogattunk egy-két ismerőst. Mindkettőnknek sikerült olyan emberekkel is megismerkednie a másik baráti társaságából, akivel vannak közös ismerőseink. Kicsi a világ :) Külön-külön már többször jártunk itt, úgyhogy nem volt nagy gond, hogy most kihagytuk a látnivalókat és ennek köszönhetően a tömegközlekedéssel már egész jól boldogulunk. 

Rékáéknál aludtunk, még péntek este elmentünk velük egy közeli pubba, ahol már korábban is voltunk együtt, és vasárnap reggel is eljöttünk ide English breakfast-t enni. Finom volt, de azért amit mi csináltunk, az jobban sikerült. :)

Az előadás érdekes volt, nagyon tetszett. Egy hong kong-i nő tartotta és nagyrészt a tapasztalatait osztotta meg. Az egész esemény különböző magok hidegen sajtolt olajával volt kapcsolatos, Szabi foglalkozik ezekkel. A szünetekben pedig ismerkedtünk a többi résztvevővel, legtöbben ázsiaiak voltak, de mindenki elég barátságos volt. A végén pedig a belépőjegyek közül kisorsoltak 3-at, kettővel a már forgalomba lévő termékből lehetett nyerni egy-egy dobozzal, a "fődíj" pedig egy új termék volt, amit majd csak februártól árusítanak. Nekem sikerült a harmadikat megnyerni :) Azóta is iszunk egy adagot minden nap és mindketten jobban érezzük magunkat tőle, sokkal energikusabbnak és jobban is alszunk.

Gyorsan eltelt ez a három nap és fáradtan értünk haza. Londonban egész jól értettem az angolokat pl. a boltban, vagy a pubban vagy csak az utcán ahogy elmentek mellettünk. Ahogy visszaértünk Manchesterbe, egyből visszazökkent minden a régi kerékvágásba... Egy kisfiú kérdezett tőlünk valamit az utcán, de én csak félig-meddig értettem, olyan akcentusa volt. 

Guy Fawkes Nap

Tegnap volt a Guy Fawkes Nap / Bonfire Night. Korábban már írtam, hogy a gyerekek hetek óta gyűjtögettek ennek az ünnepnek a keretében. De nem csak így ünnepeltek, ilyenkor örömtüzeket szoktak gyújtani és tüzijátékoznak. Hát mindenből volt rendesen. 

Még világosban elmentünk gyorsan edzeni a parkba, de hazafelé már sötétedett. Akkor már elkezdték egy-két helyen építeni a máglyarakásokat. Szép nagy halmokat raktak mindenféle raklap maradványokból és egyéb fahulladékból. A tüzijátékozás pedig elkezdődött a sötétedésnél és folyamatosan lehetett hallani a durrogásokat egészen estig hol innen, hol onnan. Látni nem sokat láttunk az épületek miatt, legfőképpen csak azokat, amiket a közelben lőttek fel. Itt egyébként a helyi boltban is lehet tüzijátékot kapni, korábban is kilőttek már néha egy párat. 

Este lementünk az egyik rakáshoz, ami nagyon közel volt hozzánk. Már egész "kicsi" volt a halom, de így is nagyobb volt, mint amit én biztonságosnak gondolok. Jött egy tűzoltó autó is, kiszálltak hárman, odasétáltak a tűzhöz, megszemlélték, diskuráltak valamit, aztán elmentek és hagyták, hadd égjen tovább :) A tűz körül összegyűltek egy páran, nézték hogyan ég.

Nem sokáig maradtunk mert nagyon hideg lett (3 fok volt!) és fagyos szél fújt. Az angolok persze rövidnadrágban és pólóban rohangáltak - őket nem nagyon hatja meg a hideg :) De komolyan, képesek még most is egy szál szoknyában mászkálni harisnya vagy bármi más nélkül, még a gyerekek is. Én meg be vagyok öltözve teljes menetfelszerelésbe. 

Happy Halloween

 

Egy kicsit megkéstem ezzel a bejegyzéssel, mert már 2 napja elmúlt Halloween, de sebaj. Amikor megérkeztem Angliába, már akkor is minden boltban Halloween-i (és karácsonyi!!) dekorációkat, jelmezeket, édességeket és mindenféle kellékeket lehetett kapni. Aztán egy vagy két héttel később a boltokat is feldíszítették, megjelentek a pókhálók, pókok, szellemek és minden egyéb ami ilyenkor kell. 

Kíváncsi voltam, hogy a nagy készülődés után mennyire ünneplik az emberek. Már a hét elején bejelentették, hogy pénteken, aki szeretne, jöhet jelmezben dolgozni. Én nem akartam beöltözni, mert a jelmezem nem valami munka kompatibilis, legalábbis nem egész nap szaladgálós, kosarat föl-le rakós, gugolgatós munkával. A raktárat szépen feldíszítették reggelre, de beöltözni csak elvétve öltözött egy pár ember. A managerek és a team leaderek közül egész sok mindenki jelmezben volt és az irodai alkalmazottak is. Na ott érdekesen nézett ki egy-két ember...

Késő délután bementünk a belvárosba, ott már többen jelmezben voltak, de inkább csak azok, akik este bulizni mentek. Gyerekeket nem is nagyon láttam, lehet ők biztos inkább a kertvárosi részeken házaltak (ha egyáltalán szoktak). A pub viszont nagyon hangulatos volt kidekorálva, gyertyákkal és jelmezes személyzettel. 

Már egy ideje feltűnt, hogy nagyobb boltok közelében a gyerekek minden arra járó felé "Penny for the guy" kiáltással kéregetnek és van náluk egy nagyobb rongybaba szerűség is. Nem is értettem miért, mert nem néztek ki rászorulónak. Aztán volt, hogy egy nap három különböző helyen is belebotlottunk ilyen gyerekekbe, ez után már rákerestünk, hogy mi is ez. Mint kiderült, ez a Guy Fawkes naphoz kapcsolódik, ami november 5-én lesz és a Wikipedia szerint ez a szokás már majdnem teljesen eltűnt. Hát itt már hetek óta ezt csinálják a gyerekek :) Nem éppen a Halloweenhez van köze, de most eszembe jutott. 

A boltokból kiürítettek minden Halloween-nel kapcsolatos dolgot, hogy teljesen átvegyék a helyüket a karácsonyi díszek. Nagyon durva, hogy még csak november eleje van, de itt már kb egy hónapja kint vannak ezek. Igaz eddig még csak részben voltak, de most már egyre több és több kerül elő.

Museum of Transport / Közlekedési Múzeum

Vasárnap végre sikerült úgy elmennünk a Közlekedési Múzeumba, hogy nyitva is legyen :) Sok régi busz és makett volt kiállítva, de az nem tetszett, hogy nagyon össze voltak zsúfolva. Felmenni is csak egy-két buszba lehetett. Más közlekedési eszköz nem is nagyon volt, egy mai villamos talán (amit itt metronak hívnak). Egy nagy hangár szerűségben van egyébként a múzeum, és bent eléggé gép szag van. 

Lehetett olvasni pár érdekes dolgot, például, hogy miért vonták ki a forgalomból a trolikat és hogy az egyik Harry Potter filmhez a múzeumtól kértek kellékeket. Ezek egy külön kis vitrinben voltak kirakva.

Összességében jó, hogy elmentünk, de szerintem jobban is ki lehetne alakítani a múzeumot. Persze az látszott, hogy elég kevés helyük van, de talán kevesebb busz kiállításával látványosabb, élvezhetőbb lenne.

 


 

Beöltöztünk

Korábban már írtam, hogy kaptunk egy meghívást egy szülinapi buliba, ami beöltözős volt. Lelkesen készültünk is és gondolkoztunk rajta, hogy mik is legyünk. Először bérelni akartunk jelmezt, de amikor felderítő körútra mentünk, rájöttünk, hogy venni sem olyan drága és azt legalább többször is felvehetjük. Persze a boltban a Halloween miatt ezren voltak, és ráadásul csak 1 jelmezt lehetett felpróbálni (ha még egyszer kiálltam volna a sort, biztos lehetett volna másikat is, na de kinek volt ahhoz kedve..). Abból, amit a honlapon előre kinéztem, csak kettőt találtam meg, de végül sikerült jókat választanunk. Szabi seriffnek öltözött,én pedig az Alice Csodaországban-ból a Szívkirálynőnek.

Sikerült elsőként megérkeznünk, a buliba. Elég sokáig csak hatan voltunk, rajtunk kívül mindenki lengyel volt (ez szinte az egész estére igaz volt), így elég sokat beszéltek lengyelül. Később jött még egy srác, aztán az alsóbb szintekről is megjelentek emberek, egyre többen. Ők már nem voltak beöltözve, így én a végén furán is éreztem magam a sok normálisa felöltözött ember között. 

Beszélgettem egy pár emberrel, de volt aki nagyon furcsán beszélt angolul, volt aki nem nagyon tudott, de próbálkozott és olyan is volt, aki 5 perc ismertség után az egész élettörténetét előadta. Végül nem is maradtunk olyan sokáig, 1 körül indultunk haza és sikerült épségben hazabicikliznünk. 

Manchester Museum

Tegnap délután ellátogattunk a Manchester Múzeumba. Nincs messze és már egy ideje terveztük, hogy elmegyünk. A múzeum kisebb, mint amire számítottam, de érdekes volt. 1-től lett volna ingyenes idegen vezetés is, persze mi jóval később értünk oda. A múzeum csak 5-ig van nyitva, azt hittük nem lesz mindenre idő, ezért csak a kiírások egy részét olvastuk el. Végül zárás előtt egy fél órával végeztünk.

Volt itt mindenből egy kicsi, nekem az egyiptomi részleg tetszett a legjobban, ahol volt egy múmia is, de az előtérben található dínó csontváz és az emeleten lévő mammut is jól nézett ki. Voltak még kitömött állatok (ez a rész nekem nem tetszett) és élő állatok is (itt csak békák és hüllők voltak), érmegyűjtemény, meg egy afrikai - japán vegyes rész és egy ideiglenes szibériai kiállítás is. Ott belefutottunk egy magyar családba is.

Vacsoravendégek voltunk

Még múlt hét pénteken találkoztunk Szabolcs barátaival, egy lengyel párral. Nemrég költöztek új albérletbe és áthívtak magukhoz vacsorázni szerdára. Hogy mégse menjünk üres kézzel, ki is próbáltuk a sajt chips receptet, amit pár napja találtam. Nagyon egyszerű megcsinálni, csak reszelt sajtból kell kis halmokat készíteni és tetszés szerint megszórni, amivel csak szeretné az ember. Mi köményt és szezámmagot tettünk a cheddar sajtra. Egy pár perc alatt el is készült, csak a sütőpapírról jött le egy kicsit nehezen még az után is, hogy teljesen kihűlt. A végeredmény nagyon finom lett és nagy sikert is aratott :)

Most is biciklivel mentünk, odafelé menet még nagyon jó idő volt. Hazafelé viszont már úgy esett, mintha dézsából öntenék... Már vettünk esőkabátot és vízálló nadrágot, amit fel lehet venni a rendes nadrág felé. Persze a nadrágot otthon hagytuk, így csak a kabát alatt maradtunk szárazak.

A vacsora egy magyar menünek is elment volna, rántott hús volt krumpli pürével és káposzta salátával :) Utána még játszottunk egy pár kör Jenga-t is, nálam egyszer sem dőlt el a torony. Jól éreztük magunkat, de nekem másnap is mennem kellett dolgozni, így nem maradtunk sokáig. De a jövő hétre is meghívást kaptunk tőlük egy beöltözős szülinapi bulira :)

Telnek-múlnak a napok

Már eltelt az első teljes hetem a munkában, egyre jobban kezdem megszokni. Ma megkaptam az első fizetésemet is a múlt heti 2 napra :) 

A lábam egyre kevésbé fáj a nap végére, ez annak is köszönhető, hogy most már a futócipőmbe járok dolgozni is. Biciklivel is egyre gyorsabb vagyok, ha a bicikli is úgy akarja. Tegnap az út feléig küzdöttem vele, nem értettem miért ilyen nehéz tekerni, miután rájöttem, hogy az első kerekem szinte teljesen leeresztett. Így is sikerült időben beérnem, de sokkal lassabban tudtam haladni, mint normál esetben.

Minden nap egyre több magyart fedezek fel, az egyik nap magammal együtt 9 embert számoltam. Ebédelni is velük ebédeltem az elmúlt napokban. 

A lengyelek vagy azt hiszik, hogy lengyel vagyok, vagy nem tudnak angolul, de lengyelül próbálnak meg velem kommunikálni. Egy lány van, akivel angolul szoktam beszélni, ő fordítja le azt is, amit lengyelül mondanak nekem.

Egy páran már megismernek, tudják a nevem is és beszélgetni is szoktam velük. Kezdek beilleszkedni :)

Az első napok

Tegnap elkezdtem dolgozni egy női ruházati webáruház raktárában. Biciklivel kb 20 perc alatt oda lehet érni, úgyhogy nincs mesze. A munka nem olyan vészes, eddig mindkét nap a megrendeléseket raktam össze. 4 emeleten vannak a ruhák és lista alapján meg kell keresni az adott szinten, soron és polcon lévő termékeket.

A reggeli műszakban dolgozom, reggel 6-tól fél 3-ig. A korán kelés miatt egy kicsit féltem, hogy hogy fogom bírni a napot, de eddig még nem volt gond, csak a nap végére kezdtem el álmos lenni. Viszont a talpam nagyon fáj, mire hazaérek, remélem hozzá fogok majd szokni a későbbiekben az egész napos mászkáláshoz. 

Eddig mindenki rendes volt. Nagyon sok lengyel dolgozik itt (öten kezdtünk most egyszerre, abból egyedül én nem voltam lengyel), többet hallani lengyel szót, mint angolt. De magyarok is vannak egy páran. Egyelőre ennyi tapasztalatom van, túl sokáig azért nem szeretnék itt maradni, de egyébként nincs vele semmi baj.

Kezdetek a munka terén

Tegnap voltam interjún egy ügynökségnél, ami nem is interjú volt, hanem inkább csak megjelenés. Most már megérkezett az eső is, így tegnap is jól eláztam, mire odaértünk, mindenképp be kell szereznem egy esőkabátot.

Miután megérkeztem, kérdeztek 1-2 dolgot, lemásolták az útlevelemet és megkaptam a tesztlapot és a kitöltendő adatlapokat, hogy vigyem haza, töltsem ki otthon és másnap vigyem el magammal a bemutatás féleségre. A tesztben elég vicces kérdések is voltak, pl ha 7 sor magasan vannak a dobozok a raklapon és összesen 14 sor lehet, hány sort lehet még feltenni, szóval alap matematikai műveletekkel és egy kis józan paraszti ésszel megoldható volt. Az adatlapon volt egy pár tipikus interjú kérdés is, amiket utálok. pl jellemezd magad egy mondatban és hol látod magad egy év múlva... Hát ezekre írtam valamit, de ezt a részt nem igazán veszik komolyan.

Ma pedig elmentem a raktárba, ahol dolgozni kellene. Elég sokan voltunk és volt egy másik magyar lány is, ő elég hamar mellém csapódott. Körbevezettek minket a raktárban, megnéztünk még egy power point-t és egy pár videót, közben pedig ki kellett tölteni még egy tesztlapot, amin olyan kérdések voltak, amik a látottak/hallottak között megtalálható volt. Biztos, ami biztos, a végén meg is lehet kérdezni azokat a válaszokat, amiket nem tudtál és a melletted ülővel is meg lehet beszélni a kérdéseket.

A héten kitalálják, hogy melyik műszakba hány ember kell és milyen területre, aztán majd hívnak. Ha minden jól megy, akkor jövőhéten már kezdhetek. A munka elsőnek pont jó lenne, egy női webáruház raktárában kell összeválogatni a megrendeléseket, csomagolni és hasonlók. Nem ez lesz álmaim munkahelye, de amíg nem találok jobbat, teljesen megfelel.

Bolyongás a Philips Park felé

Úgy alakult, hogy hétfőn tartottuk a hétvégét és egy nagy kirándulást terveztünk erre a napra. Több programot is kinéztünk, de azt, hogy hova is menjünk, nem sikerült előre kitalálnunk. Hétfőn reggel aztán persze esett... Nem is kapkodtuk el a készülődést, végre megkaptam a már jól beígért English Breakfast-met, ami nagyon finom volt :)

Végül úgy döntöttünk, hogy egy múzeummal kezdünk, hogy addig is elmenjenek a felhők. A közlekedési múzeumot választottuk és utána az ehhez "közel" eső Philips Parkot néztük ki délutáni megállónak. A múzeum nyitva tartását persze nem néztük meg, csak azt hogy hol van. Így amikor odaértünk, akkor szembesültünk vele, hogy csak szerdán, szombaton, vasárnap és munkaszüneti napokon van nyitva. Hamar tovább is indultunk a park felé és közben már a nap is kezdett kisütni.

Az út elég hosszúra sikeredett, sokszor meg kellett állnunk megnézni, hogy merre is kellene mennünk, aztán egyszer csak egy erdei ösvényen kellett tovább mennünk. Itt már azért megkérdeztük, hogy jó felé megyünk-e, kaptunk is útbaigazítást. Hirtelen belecsöppentünk az erdőbe, kis patakocskával, nagyon kis hangulatos hely volt. Rajtunk kívül csak kutyákat sétáltattak.

 

Aztán itt következett az, hogy mindig túlmentünk azon a ponton, ahol rá kellett volna kanyarodni a parkhoz vezető útra. Amikor már visszaértünk a városi részhez, újra megkérdeztük merre kell menni, és visszairányítottak az erdő felé. Közben elkezdett esni, de végre megtaláltuk a bicikli utat, ami a parkhoz visz. Csak megint tovább mentünk, mert nem volt valami jól kitáblázva. Minden kereszteződésnél voltak mindenféle táblák, amik jelezték, hogy merre mi található, de a parkot egyik sem írta. A harmadik útbaigazítás után végre megtaláltuk a parkot, de addig már teljesen eláztunk és nyakig sárosak voltunk. Szerencsére ez után már tényleg kisütött a nap és úgy is maradt.

Az esőt leszámítva viszont nagyon szép helyeken mentünk, meg se mondta volna róla az ember, hogy még mindig a városban vagyunk. A park nem volt valami nagy szám, ott is jellemző volt, hogy semmi nem volt rendesen kitáblázva és az útbaigazító térképen még az sem volt feltüntetve, hogy "Ön most itt áll". De legalább sok mókus volt és még egy nyuszit is láttunk :) 

Hamar ott is hagytuk és elindultunk hazafelé, mert egy pár órája már úton voltunk. Az esőt leszámítva a táj miatt megérte elmenni. A park miatt nem, oda nem fogunk többet vissza menni.

Este még elmentünk hamburgerezni Byron nevű helyre, ami szintén nem bizonyult jó választásnak. Az én hamburgeremmel nem volt baj, finom volt, de nem mondtam volna rá azt, hogy nem ettem még jobbat. De a Szabi húsát és zsemléjét megégették egy kicsit, ami elég erősen rontotta a véleményünket. Kénytelenek voltunk a Brewdog Pub-ba is benézni hazafelé, csak, hogy jó élménnyel zárjuk a napot :)

Salford Quays és Media City

Vasárnap délután egyedül voltam itthon, és mivel megint szép idő volt, nem volt kedvem a lakásban ülni. El is mentem biciklizni, Salford Queys-t céloztam meg uticélként. Szabolcs korábban ott lakott, így ez már ismerős terepnek számított. Pár utcával arrébb le lehet menni a folyópartra, ahol kiépített gyalogos/bicikli út van, azon szépen végig gurultam. Erre kis kerülővel lehet odajutni, de így nem kellett autókra figyelni és gyalogos sem sok volt. 

Tettem egy kört a környéken és kicsit megpihentem a Media Citynél. Itt vannak a BBC épületei és fel is fedeztem egy kiírást, miszerint be is lehet menni és körbevezetnek a BBC-ben. Persze ez fizetős, de azért felvettem a programtervek listájára :) 

Átmentem még a folyó túloldalára is, gondoltam a United Stadiont is megnézem közelebbről, de már nagyon fújt a szél, így elindultam hazafelé és csak távolról néztem meg a stadiont. Most már érezni lehetett az őszi időjárást, hiába sütött szépen a nap, kellett a kabát és a sál.

Media City

A távolban ott a Stadion

        

Úton hazafelé