Az elmúlt két hétben sikerült több interjút is letudnom, és végül sikerrel járnom! :) Már egy ideje elkezdtem szakmabeli munkát keresni, mert csak nem egy raktári munkásként szeretnék megöregedni. Jelentkezgettem álláshirdetésekre, volt is egy-két telefonos interjúm, megtaláltak fejvadász cégek, akik nagyrészt nem csináltak semmit, csak betettek egy adatbázisba. És aztán eljött az én időm :)
Az egyik jelentkezésnél egy olyan fejvadász céget sikerült kifognom, aki tényleg törődik az emberrel. (Igaz, két hét csend után én telefonáltam rá, de utána már pörögtek az események). Két héttel ezelőtt, csütörtökön telefonált a nő, hogy akkor másnap délelőtt lesz egy interjúm a reptéren, egy szállítmányozó cégnél :)
Nagyon időben elindultam otthonról, Szabival közösen meg is néztük a címet, ami nem volt egy értelmű. Mert a Google maps kicsit máshova mutatta, a cargo centerbe, ki is volt írva a cég neve. Ezért oda mentem, ott bolyongtam egy kicsit, majd gondoltam inkább megkérdezem. Bementem az egyik árukezelő céghez, mondtam kit keresek és szépen útba is irányítottak, hogy melyik épülethez kel mennem. Ezt is elkezdtem keresni, szerintem már teljesen hülyének néztek mit mászkálok fel-alá, körbe-körbe szép ruhában. Végül csak megtaláltam az épületet, de a bejáratot nem. Majd az is meglett és bementem (az épület mellett ki volt téve egy nagy tábla, hogy milyen cégek vannak itt, itt is ki volt írva a cég neve). Hát ez az épület tök üres volt, de szanaszét hevertek mindenféle mappák, dobozok, iratok. Mintha kb 20 éve történt volna valami és mindenki elmenekült onnan. Nagyon furcsa volt. Kimentem az épületből és most már elővettem a teljes címet és azt mutattam meg az első embernek, aki az utamba került, aki felvilágosított, hogy teljesen máshol vagyok. Mert ez a cím nem itt van, hanem a reptéren, ahova befutnak a vonatok, buszok és minden ilyesmi. És ez 10 perccel az interjúm kezdete előtt volt...... Úgyhogy jött gyorsan a telefonálgatás, magyarázkodás közben pedig próbáltam valami megoldást találni, hogy jutok át oda. (Nem volt épp messze, de gyalog a teljes repteret körbe kellett volna kerülni). Szerencsém volt, mert pont állt ott egy busz, amivel pár perc alatt odajutottam és összesen 5 percet késtem. Mindenesetre nagyon rosszul éreztem magam emiatt.
Az interjú jól sikerült, ez egy pici szállítmányozó cég, akik ismerik is az előző munkahelyemet, dolgoznak is együtt. Nekem is nagyon ismerős volt a cég neve, amikor megkaptam az e-mailt, hogy hova kell menni, de végül nem tudtam beazonosítani honnan. Jól elbeszélgettünk másfél órát, minden féléről és jó érzéssel távoztam. Legkésőbb keddre ígértek választ, nagyon izgultam, amikor kedd délután még mindig nem volt semmi hír. Minél több idő telt el, annál jobban azt éreztem, hogy mégse sikerült olyan jól.
Aztán kedd este hívtak, hogy lesz még egy kör, csütörtökön a másik interjúm után, mert addigra már beütemeztünk csütörtökre is egy interjút és végül még egyet péntekre is. Csütörtökön egy árukezelő cégnél kezdtem, akik nem voltak túl szimpatikusak, csak ledaráláták az előre összeszedett x kérdést, felírták a válaszaimat és egyetlen, a laptól eltérő kérdést sem tettek fel. Kicsit olyan érzésem volt, mintha vizsgáznék. Ezután visszamentem a második körre az első céghez. Ami szerintem szintén jól sikerült. Röviden beszélgettünk, majd megmutogatták a programot, amit használnak, közben pedig mondogattam, hogy igen ezt ismerem, ezt tudom mit jelent, tudom, hogy kell kiszámolni stb.. Látszott rajtam, hogy tényleg értem miről van szó. Most is megígérték, hogy ma mindenképp megtudom a döntésüket és másnap 5-ig várják a visszajelzésem, mert tudják, hogy lesz még egy interjúm.
A közlekedéssel csütörtökön is meggyűlt a bajom, először rossz buszra szálltam (oda ment, ahova kellett volna, csak nem figyeltem, hogy egy olyan járat, ami másfél óra alatt ér oda....), így valahol útközben leszálltam, hívtam egy taxit és azzal odaértem. Különben megint elkéstem volna. Majd kétszer rossz irányba szálltam fel a buszra. Mert ugyanabban a buszmegállóban áll meg mindkét irányba a busz, úgyhogy nagyon oda kell figyelni, mire száll fel az ember. Én meg egy kicsit szétszórt voltam aznap.
Egész délután izgultam, végül ismét este érkezett a hívás, hogy engem szeretne az első cég :) Persze másnap még elmentem az interjúra a harmadik céghez, másfél órával hamarabb odaértem, mert már annyira izgultam, hogy újra eltévedek, hogy extra időben elindultam és extrán odafigyeltem mire szállok fel. Ez az interjú is jól sikerült szerintem, szimpatikus volt az interjúztató, de itt csak fix 3 hónapra keresnek embert, utána nem tudják. Úgyhogy továbbra is az első mellett maradtam és visszajeleztem, hogy akkor azt szeretném! :)
Most még el kell intézni egy pár dolgot, de elvileg 27-én kezdek :)
Az egyik jelentkezésnél egy olyan fejvadász céget sikerült kifognom, aki tényleg törődik az emberrel. (Igaz, két hét csend után én telefonáltam rá, de utána már pörögtek az események). Két héttel ezelőtt, csütörtökön telefonált a nő, hogy akkor másnap délelőtt lesz egy interjúm a reptéren, egy szállítmányozó cégnél :)
Nagyon időben elindultam otthonról, Szabival közösen meg is néztük a címet, ami nem volt egy értelmű. Mert a Google maps kicsit máshova mutatta, a cargo centerbe, ki is volt írva a cég neve. Ezért oda mentem, ott bolyongtam egy kicsit, majd gondoltam inkább megkérdezem. Bementem az egyik árukezelő céghez, mondtam kit keresek és szépen útba is irányítottak, hogy melyik épülethez kel mennem. Ezt is elkezdtem keresni, szerintem már teljesen hülyének néztek mit mászkálok fel-alá, körbe-körbe szép ruhában. Végül csak megtaláltam az épületet, de a bejáratot nem. Majd az is meglett és bementem (az épület mellett ki volt téve egy nagy tábla, hogy milyen cégek vannak itt, itt is ki volt írva a cég neve). Hát ez az épület tök üres volt, de szanaszét hevertek mindenféle mappák, dobozok, iratok. Mintha kb 20 éve történt volna valami és mindenki elmenekült onnan. Nagyon furcsa volt. Kimentem az épületből és most már elővettem a teljes címet és azt mutattam meg az első embernek, aki az utamba került, aki felvilágosított, hogy teljesen máshol vagyok. Mert ez a cím nem itt van, hanem a reptéren, ahova befutnak a vonatok, buszok és minden ilyesmi. És ez 10 perccel az interjúm kezdete előtt volt...... Úgyhogy jött gyorsan a telefonálgatás, magyarázkodás közben pedig próbáltam valami megoldást találni, hogy jutok át oda. (Nem volt épp messze, de gyalog a teljes repteret körbe kellett volna kerülni). Szerencsém volt, mert pont állt ott egy busz, amivel pár perc alatt odajutottam és összesen 5 percet késtem. Mindenesetre nagyon rosszul éreztem magam emiatt.
Az interjú jól sikerült, ez egy pici szállítmányozó cég, akik ismerik is az előző munkahelyemet, dolgoznak is együtt. Nekem is nagyon ismerős volt a cég neve, amikor megkaptam az e-mailt, hogy hova kell menni, de végül nem tudtam beazonosítani honnan. Jól elbeszélgettünk másfél órát, minden féléről és jó érzéssel távoztam. Legkésőbb keddre ígértek választ, nagyon izgultam, amikor kedd délután még mindig nem volt semmi hír. Minél több idő telt el, annál jobban azt éreztem, hogy mégse sikerült olyan jól.
Aztán kedd este hívtak, hogy lesz még egy kör, csütörtökön a másik interjúm után, mert addigra már beütemeztünk csütörtökre is egy interjút és végül még egyet péntekre is. Csütörtökön egy árukezelő cégnél kezdtem, akik nem voltak túl szimpatikusak, csak ledaráláták az előre összeszedett x kérdést, felírták a válaszaimat és egyetlen, a laptól eltérő kérdést sem tettek fel. Kicsit olyan érzésem volt, mintha vizsgáznék. Ezután visszamentem a második körre az első céghez. Ami szerintem szintén jól sikerült. Röviden beszélgettünk, majd megmutogatták a programot, amit használnak, közben pedig mondogattam, hogy igen ezt ismerem, ezt tudom mit jelent, tudom, hogy kell kiszámolni stb.. Látszott rajtam, hogy tényleg értem miről van szó. Most is megígérték, hogy ma mindenképp megtudom a döntésüket és másnap 5-ig várják a visszajelzésem, mert tudják, hogy lesz még egy interjúm.
A közlekedéssel csütörtökön is meggyűlt a bajom, először rossz buszra szálltam (oda ment, ahova kellett volna, csak nem figyeltem, hogy egy olyan járat, ami másfél óra alatt ér oda....), így valahol útközben leszálltam, hívtam egy taxit és azzal odaértem. Különben megint elkéstem volna. Majd kétszer rossz irányba szálltam fel a buszra. Mert ugyanabban a buszmegállóban áll meg mindkét irányba a busz, úgyhogy nagyon oda kell figyelni, mire száll fel az ember. Én meg egy kicsit szétszórt voltam aznap.
Egész délután izgultam, végül ismét este érkezett a hívás, hogy engem szeretne az első cég :) Persze másnap még elmentem az interjúra a harmadik céghez, másfél órával hamarabb odaértem, mert már annyira izgultam, hogy újra eltévedek, hogy extra időben elindultam és extrán odafigyeltem mire szállok fel. Ez az interjú is jól sikerült szerintem, szimpatikus volt az interjúztató, de itt csak fix 3 hónapra keresnek embert, utána nem tudják. Úgyhogy továbbra is az első mellett maradtam és visszajeleztem, hogy akkor azt szeretném! :)
Most még el kell intézni egy pár dolgot, de elvileg 27-én kezdek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése